Eszmeáramlatok, politikai ideológiák
A Bécsi Kongresszus után (1815) új eszmerendszereket alakultak ki Európaszerte. Megszülettek az úgynevezett "alap-ideológiák" (mint az alapszínek, melyekből "kikeverhető" a tobbi szín és ideológia):
- a liberalizmus
- szocializmus
- konzervetivizmus
- -----------------------------
- nacionalizmus (mely már nem alapideológia)
I. Liberalizmus []:
Szabadelvűség. A liberalizmus középpontjában az egyén szabadsága, a magántulajdon szentsége és sérthetetlensége, és mindkettő érdekében az állam korlátozása áll. Centrista (középen lévő) ideológia. A 4 legfőbb jellemzője:
- az egyéni szabadságjogok kiterjesztése
- szabadon működő piacgazdaság Laissez-faire elv
- az emberek életébe és a gazdasági folyamatokba történő minimális állami bevatakozás
- többpárti parlamenti demokrácia kikövetelése
Filozófusok: Stuart Mill és Adam Smith
II. Nacionalizmus:
A saját nemzet kultúrájának, hagyományainak és múltjának mindenek elé helyezését és legfőbb értéknek tekintését képviselő eszmeáramlat. Jobboldali ideológia. Jellemzői:
- a nemzeti szimbólumok, címerek, zászlók, himnuszok, emlékhelyek tisztelete, megjelenítése
- szélsőséges formájában sovinizmussal párosul: ekkor a többi nemzetet vagy bizonyos nemzeteket már megbélyegez, alacsonyabb rendűnek állít be, így szélsőjobboldali náci vagy fasiszta ideológiát alkot.
Filozófus: Johann Gottlieb Fichte
III. Kommunizmus:
Karl Marx és Friedrich Engels 1848-ban jelentették meg a kommunizmus alapdokumentumát, a Kommunista kiáltványt. Lényege: a politikai hatalmat proletár-forradalmakkal azon társadalmi osztály kezébe kell adni, mely a javak előállítását végzik, így a munkásság és parasztság kezébe. Baloldali ideológia. Jellemzői:
- alaptétele, hogy törekedni kell arra, hogy az emberiség egyenlőségben élhessen.
- permanens forradalommal folyamatos harccal a kommunizmus megvalósításáért kell küzdeni mindenhol a világon (internacionalizmus)
- osztályharc: a munkásosztálynak harcot kell folytatnia a kizsákmányoló felsőbb osztályokkal
- egyik formája a szocializmus, mely a társadalmi berendezkedést a szociális igazságosság szemszögéből vizsgálja és próbálja megváltoztatni.
- egyéb formái: szociáldemokratizmus (a szocialista törekvések demokratikus úton való megvalósítása), kersztény szocializmus (XIII. Leo 1891 - Rerom Novarum enciklika), utópista szocializmus
Filozófusok: Karl Marx, Friedrich Engels
III. Konzervativizmus:
A fennálló társadalmi különbségek fenntartását (konzerválását), célző jobboldali ideológia. Jobboldali ideológia. Jellemzői a következők:
- tekintélyelvűség
- vallásos meggyőződés
- hagyományos értékek megbecsülése (Isten, haza, család)
- hagyományok tisztelete
- erkölcsösség
Filozófus: Edmund Burke

Megosztó kérdések a 4 ideológia kapcsán napjainkban: igazságos adórendszer kérdése (egykulcsos vagy progresszív adózás), halálbüntetés kérdése, abortusz-kérdés, másság-kérdés.
Egyéb ideológiák:
Populizmus: Olyan politikia eszközrendszer, mely vezetőit a népakarat képviselőinek állítja be és magát a népet is homogén egységnek (nem individumok színes kavalkádjának) tekinti, a többségi akaratot pedig korlátlan felhatalmazásnak állítja be, bármilyen politikai vagy hatalmi szándék keresztülviteléhez.

DOLGOZATHOZ EDDIG KELL TUDNI!

Bővebben a populizmusról:
Eközben a populizmus "parazita-ideológia", hiszen önmagában nem ad átfogó gazdasági-társadalmi programot; mindig más ideológiákhoz (nacionalizmus, szocializmus, konzervativizmus) kapcsolódva jelenik meg. További jellemzője a karizmatikus vezetőközpontúság, az egyszerű megosztó üzenetek küldése szavazóiknak és a "mi kontra ők" narratíva (örökös ellenség-kereséssel).
Egyik korai képviselője William Jennings Bryan amerikai demokrata párti elnökjelöltként 1896-ban először használta a választási harcban a populizmus modern eszköztárát (nyerni azonban nem tudott). Bár ki kell emelni, hogy a populizmusnak vannak ókori előfutárai is (Julius Caesar), később megjelent az újkorban (Roberspierre), majd az orosz narodnyikoknál, még később pedig a populizmusnak olyan híres alakjai is lettek, mint Juan Perón Argentínában, Hugo Chavez Venezuelában vagy Donald Trump napjaink Amerikájában.
Megosztó kérdések a 4 ideológia kapcsán napjainkban: igazságos adórendszer kérdése (egykulcsos vagy progresszív adózás), halálbüntetés kérdése, abortusz-kérdés, másság-kérdés.
Propaganda: Fogalma
Ideológiák kapcsolódásai

Egy másik megközelítés szerint:


Forradalmak Európában
Forradalmi mozgalmak az 1820-as években:
- Az 1820-as években Európa több pontján jöttek létre forradalmi csoportok, melyek a francia forradalom mintájára át akarták alakítani Európát. Ám a Bécsi Kongresszus nagyhatalmai sorra eltiporták ezen mozgalmakat.
- A mozgalmaknak három fajtája volt: mérsékelt liberálisok, radikális demokraták, szocialisták
- A mérsékelt libeálisok alkotmányos monarchiává akarták alakítani országaikat. Ide tartozott például hazánkban a reformkor liberális nemessége, Kossuthék köre. A radikális demokraták köztársaságokká akarták alakítani hazájukat, a szocialisták pedig a munkásságra alapozva forradalomra vágytak, új berendezkedést teremtve.
Alkotmányos monarchia = Olyan királyság, melyben az uralkodó jogai korlátozottak és a valódi hatalom a parlament illetve kormány kezében van.
Forradalmak és felkelések 1820-1830 közt:
- Olasz carbonarik, vagy szénégetők mozgalma: 1820-as évek
- Orosz dekabristák forradalma 1825 decemberében (Puskin is részese volt)
- Spanyolországi felkelés új alkotmányért 1820
- Görög szabadságharc, a török megszállók ellen. Sikeres volt, így 1829-re létrejön Görögország
- Lengyel felkelés: 1830-1831 az orsoz megszállókkal szemben
- Belgium megalakulása, elszakadása Hollandiától. Sikeres 1830-ban. Alkotmányos monarchia lesz
- Az 1830-as párizsi forradalom X. Károly ellen. Győz, új uralkodó: Lajos Fülöp
Népek tavasza: 1848 soán Európa nagy részén újabb forradalmi hullám söpört végig, mely mindenütt a konzervatív, feudális, régi berendezkedést támadta és mindenütt néhány hónapon belül elfojtotta a hatalom. Legtovább Magyarországon tartott, ahol szabadságharccá változott és csak 1849 nyarán, több nagyhatalom összefogása tudta leverni.
- Itáliai forradalmak: 1848 januárjában
- Párizsi forradalom: 1848 február. Lajos Fülöp király és miniszterelnöke Guizot (Gízó) ellen fellázadt Párizs népe. A király elmenekülni kényszerült. A forradalom átmeneti győzelmet aratott. Az új kormányban helyet kaptak a munkásság képviselői is. és bevezették az általános választójogot. Nemzeti műhelyeket hoztak létre a munkanélküliség megoldására. Néhány hónap után a forradalom mérséklődött, választások után új kormány alakult mely bezáratta a nemzeti munkahelyeket. Válaszul fellázadt a párizsi munkásság (1848 június), ám véresen leverte a polgári kormány.
- Bécsi forradalmak: 1848 március 13-án, majd május 15-én, végül október 6-án.
- pesti forradalom: 1848 március 15-én
A forradalmak bukása: Az 1848-as forradalmak mindegyike elbukott. Ennek egyik oka: a forradalmi erők nem tudtak több társadalmi réteget tartósan együtt tartani, másrészt a nemzetközi helyzet nem kedvezett a forradalmaknak, Francaiország és Anglia nem támogatta azokat. Eredmények: a liberalizmus helyett az önkényuralom maradt, csupán részleges javulás volt, a több helyen megvalósult jobbágyfelszabadítás révén.
A korszak művészeti élete
Művészeti irányzatok:
- 17 - 18. század: Barokk, rokokó => jellemzője: túldíszítettség
- 18 - 19. század eleje: Szentimentalizmus, klasszicizmus => jellemzője: görög-római formák
- 19. század vége: Romantika => jellemzői: felfokozott érzelmek, a józanság és ráció háttérbe szorulása
- 19. század közepe - vége: Realizmus => hétköznapi valóságábrázolás Pl. Stendhal, Balzac
A 18. század három nagy zeneszerzője:
- Joseph Haydn: 1732-1809
- Wolfgang Amadeus Mozart: 1756-1791
- Ludwig van Beethoven: 1770-1827
A 19. század két nagy zeneszerzője:
- Liszt Ferenc: 1811-1886
- Richard Wagner: 1813-1883 (Adolf Hitler kedvenc zeneszerzője volt)
Elkülönült a komoly, és szórakoztató zene. A legnagyobb előadóművészek előadásai, például Liszt Ferenc zongarfellépései, vagy a Niccolo Paganíni hegedűkoncertjei óriási társadalmi eseménynek számítottak. A hangszerkészítés ipaszerűvé vált. Közben általános elfoglaltsággá vált az olvasás. A felsőbb körökben divat lett a magánkönyvtár tartása. A korszak népszerű írója volt Alexandre Dumas (Dümá) élt: 1802-1870 és Charles Dickens (1812-1870). Népszerű dolog lett az újságolvasás. Az újságokban folytatásos regények jelentek meg.


























