Pünkösd – húsvét és karácsony után – a harmadik legnagyobb keresztény ünnep. Kevesen tudják, de neve a görög pentekosztész (ötvenedik) szóból ered, ugyanis a húsvétot követő ötvenedik napon ünnepeljük. Pünkösd a keresztény egyház születésnapja.
A magyar pünkösdi szokások elsősorban a keresztény ünnephez kapcsolódnak, de az ünneplés egyes elemei (mint például a pünkösdi királynéválasztás, vagy a zöldágazás) régebbi, pogány időkre nyúlnak vissza.
PÜNKÖSDI KIRÁLY-VÁLASZTÁS és KIRÁLYNÉJÁRÁS []
Egész Európában elterjedt a pünkösdi király-választás, ahol főként ügyességi próbák (lóverseny, bikahajsza, tuskócipelés, karikába dobás stb.) során a legrátermettebb legény egy évre kapta meg a királyi címet. Uralkodásának ideje alatt a pünkösdi király minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos volt, és minden kocsmában ingyen fogyaszthatott, a közösség kontójára. Sok helyen pünkösdi királynét választottak a falubéli kislányok közül, aki díszes menet élén járta be a falut házról-házra. Ennek a szokásnak több változata is ismert. Az egyik legelterjedtebb motívum, hogy a fehérbe öltöztetett, fátyollal vagy piros mintás kendővel borított kis királyné a kosarában rózsaszirmokat vitt, amivel meghintette az ajándékozókat.
ZÖLDÁGAZÁS
A magyar néphagyományban a természet megújulásának jelképe a zöldágazás, zöldág-hordás szokása. A régi időkben sok helyen pünkösdkor frissen vágott zöld ágakat – többnyire nyírfaágat, gyümölcsfaágat, leggyakrabban bodzát – tűztek a házakra, kerítésekre, kútgémekre és istállókra, hogy távol tartsák tőlük az ártó, gonosz szellemeket.
PÁRVÁLASZTÓ HAGYOMÁNYOK
Pünkösd ünnepéhez udvarlással kapcsolatos szokások is fűződnek. Egyes vidékeken például a legények az ünnep hajnalán a kiválasztott lány ablakába pünkösdi rózsát tettek, máshol mátkatálat (kaláccsal és borral) küldtek a kiszemelt hölgynek. Ha a lány viszonozta az érzelmeket, akkor ő is hasonlóan telerakott tálat küldött vissza.
