Ázsia régiói
India és a kasztrendszer:
Az ókori Indiában a lakosság úgynevezett kasztokra oszlott. Az első kasztba a papi réteg tartozott, a másodikba a katonai előkelők és az uralkodók, a harmadikba a tulajdonnal rendelkező közrendűek, a negyedikbe pedig a szolgálók.
A kasztok között nem volt átjárás, aki egy adott kasztba született, ott is halt meg.
India ősi vallását a papi kasztról brahmanizmusnak, vagy elterjedtebb szóhasználattal hinduizmusnak nevezzük. A legfontosabb tanítása a lélekvándorlás (reinkarnáció) tana. A lélek halhatatlan, és a test halála után új testben születik újjá. Olyan testben, amilyet az elhunyt az előző élete alapján megérdemelt.
A hindu vallásból alakult ki India másik nagy vallása, a buddhizmus. Alapítója egy indiai királyfi, Buddha volt (Kr. e. VI–V. század), aki nem helyeselte a kasztrendszert.
India kincsei (Tk 174. oldal)
Földje gazdag volt gyémántban, smaragdban, rubinban, zafírban és más drágakövekben. A fűszereket, például a drága borsot, a fahéjat és a vaníliát sokfelé termesztették. Elterjedt volt a kávé és a tea is. A híres indiai kézműipar gyönyörű szöveteket állított elő, főként az ott termesztett gyapotból.
Gyarmatosítás:
Először a portugál hajósok jutottak el Európából Indiába. A portugálokat rövidesen a hollandok, az angolok és a franciák követték, ezzel megkezdődött India gyarmatosítása. A mesés gazdagságú terület feletti uralmat végül a britek szerezték meg 1849-re. Később a második világháború korára kialakult egy függetlenségi mozgalom egy Mahátma Gandhi nevű vezetővel.
Azt vallotta, hogy harc nélkül, erőszakmentes ellenállással kell elérni az angoloktól való elszakadást. A függetlenséget Gandhinak és követőinek 1947-ben valóban sikerült szabadságharc nélkül elérnie.
Gandhi halálát a vallási ellentétek okozták: muszlimok és hinduk viszálya. merénylet áldozata lesz 1948-ban.
Kína története (Tk 178)
A Távol-keleten két óriásfolyó a Jangce (Kék-folyó) és a Sárga-folyó mentén öntözéses földművelés alakult ki. Először a A Csin-uralkodói család egyesítette a kínaiakat és szervezte császárságba. Az első császár (Csin Shi Huang-ti) a birodalmát az északi irányból fenyegető nomád hunok támadásaitól hatalmas fal építésével próbálta megvédeni, amelyet meghatározott távolságokban bástyákkal és őrtornyokkal erősített meg. Első császár: Kre.259-210, III. század.
Az úgynevezett nagy fal lélegzetelállító alkotás és több ezer kilométer hosszú. Kínai találmány volt a porcelánkészítés és a selyemszövés. A kínai selyem és porcelán olyan keresett termék volt más országokban, hogy az Európa felé menő kereskedelmi utat így nevezték: Selyemút. A kínaiak találták fel az iránytűt, ami a tengeri és a sivatagi utazás nélkülözhetetlen kelléke. A papír és a puskapor is kínai találmány.
Érdekes ókor maradvány a kínai agyag-katonák barlangja, melyre 1974-ben bukkantak az első császár sírja mellett. Összesen 8 ezer életnagyságú agyagkatona alkotja.
Gyarmatosítás:
Kína gyarmatosítása az ópiumháborúkkal kezdődött. Az ópium veszélyes kábítószer. A XIX. század közepén a kínai császár betiltotta az ópiumkereskedelmet, válaszul az angolok háborút kezdtek Kínával. Az angol győzelem után Kína a XIX. század végére a nagyhatalmak „gyámsága” alá került, félgyarmattá vált. Megőrizte függetlenségét, de csak látszólag. A vallás terén három irányzat terjedt el: konfucianizmus (Kung Fu-ce), talozmus, buddhizmus.
Kommunista Kína:
1911-ben a kínai nemzeti párt (Kuomintang) vezetésével forradalom robbant ki az országot kirabló nagyhatalmak és az őket kiszolgáló, megvesztegethető Mandzsu-dinasztia ellen. Kína köztársaság lett de az 1920-as évektől polgárháborúba sodródott a kommunisták és nemzeti közti harcban. Közben a második világháborúban egy időre japán megszállás alá került. Végül Mao Ce-tung vezetésével a kommunisták győztek és 1949-ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot.
Az úk kínai állam megszállta Tibetet. Mao Ce-tung 1966-ban meghirdette a „kulturális forradalmat”. Kína kommunista diktatúraként élte mindennapjait.
Kína a hidegháború után óriási fejlődésbe kezdett, mára gazdasági nagyahatalom lett.
