.

INAKTIVÁLT LINK

Az ipari forradalom (6f)

***

A nagy francia forradalom kiteljesedése

A forradalom szakaszai:

• 1.) Alkotmányos monarchia szakasza: 1789-1792 van király, a nemesség szerepe jelentős
• 2.) A girondista köztársaság: 1792-1793 nincs király, a nagypolgárságé a vezető szerep
• 3.) Jakobinus diktatúra szakasza: 1793-1794 nincs király, a városi szegényeké a vezetés
• 4.) Thermidori köztársaság: 1794-1799 nincs király, újra a nagypolgárságé a hatalom
• 5.) Napóleon uralma: 1799-1814 császárság alakul ki Franciaországban

XVI. Lajos sorsa:

• Kezdetben látszólag meghódol a forradalmárok előtt
• Később, 1791-ben megpróbál megszökni Belgiumba, de elfogják
• Perben ítélik el, azzal vádolva, hogy a forradalmi nép ellen behívta a porosz és osztrák seregeket. Kivégzése: 1793 január 21.

Jakobinus terror:

• A forradalom 3.szakaszában a jakobinusok, városi szegények kerülnek hatalomra.
• A jakobinusok vezére: Maximilien Robespierre
• Alig 1 éves uralmuk alatt 30 ezer kivégzés lesz Franciaországban
  

A forradalom vége:

• A konvent, azaz forradalmi népgyűlés vezetői elfogatják Robespierre-t és kivégeztetik
• A hatalom egy időre újra a gazdag polgárságé lesz 5 esztendőre (1794-1799)
• A hatalmat egy fiatal tábornok, bizonyos Bonaparte Napóleon ragadja magához 1799-ben, majd 5 évre rá császárrá koronáztatja magát.

D O L G O Z A T

.

INAKTIVÁLT LINK

Az 1700-as évek Európájában összesen hat fontos háború alakította a kontinens hatalmi viszonyait. Ezek a következők voltak:

• Spanyol Örökösödési Háború (1700-1714)
• Nagy Északi Háború (1700-1721)
• Osztrák Örökösödési Háború (1740-1748)
• Hétéves Háború (1756-1763)
• Francia forradalmi és napóleoni háborúk (1792-1815)
• Amerikai Függetlenségi Háború (1775-1783)

Legnagyobb jelentősége és magyar vonatkozása az osztrák örökösödési háborúnak és a Hétéves háborúnak volt.

Előzmények: A Prgamatica Sanctiót a külföldi hatalmak is elfogadták: Franciaország 1714-ben, Anglia – Hollandia 1718-ban, Poroszország 1728-ban. Így III. Károly 1740-ben nyugodtan hunyhatta le örökre szemét, annak tudatában, hogy idősebb lánya Mária Terézia számára biztosította a hatalom zökkenőmentes átvételét. Ám Károly nagyot tévedett.

Az osztrák örökösödési háború (1740-1747)

III. Károly halála után az osztrák örökség megszerzéséért szinte azonnal kitört a háború (1740-48). Mária Terézia (1740-80) Magyarországtól kért segítséget. A rendek 1741 őszén az életüket és vérüket ajánlották fel („Vitam et sanguinem!”) és 35 ezres haderőt állítottak föl. Cserébe a nemesi föld adómentességének alaptörvénybe iktatását kérték. A háborúban Károly Albert Bajor király, II. Frigyes porosz uralkodó mellett a szászok és a franciák is támadást indítottak Ausztria ellen. A poroszok elsősorban Sziléziát szállták meg, a franciák Passau és Linz térségét foglalták el, míg a bajorok Csehországba vonultak. Mária Terézia a megkapott magyar segítséggel megvédte Csehországot, és a franciákat is kiűzte, miután szövetségre lépve Angliával, Franciaországot két tűz közé szorították. A sikerek eredményeképp Bajorország különbékét kötött, és Károly Albert halála után az 1745-ös császárválasztáson elfogadták Mária Terézia férjének, Lotaringiai Ferencnek császárrá választását.

Bár Mária Terézia győzelmeket aratott, - és ebben nem kis része volt Batthyány Kázmér 12 ezer fős huszárseregének - Szilézia visszavétele 1745 második felében kudarcba fulladt a hohenfriedbergi, soori és végül a kesseldorfi (1745.dec) csaták elvesztése után.  A háborút lezáró Acheni békében, 1748 október 25-én Poroszország elismerte Mária Teréziát, de Ausztriának le kellet mondania a legiparosodottabb tartományáról, Sziléziáról.

A Hétéves háború (1756-1763)

Az újabb háború előtt a szövetségi rendszerek teljesen átalakultak. A Wenzel von Kaunitz kancellár vezette osztrák diplomácia ezúttal Franciaországgal akart szövetséget kötni, míg Anglia ezúttal Poroszországgal fogott össze. Kaunitz diplomáciai manővereinek köszönhetően később Ausztria mellé állt Oroszország és Svédország is. Kaunitz legfőbb célja Szilézia visszaszerzése volt, míg Anglia és Franciaország elsősorban hatalmi versengésük és gyarmati rivalizálásuk miatt volt érdekelt a háborúban.

A konkrét hadműveleteket ezúttal is Poroszország kezdte azzal, hogy hadseregével 1746 nyarán lerohanta Szászországot és Csehországot. Ám ezúttal elszámította magát, mert a Kolini csatában (1756.júni.18) nagy vereséget szenvedett Nádasdy altábornagytól. Amíg veresége után visszahátrált Sziléziába, addig Hadik András egy váratlan és kalandos hadművelettel Berlinig hatolt. Az eseménynek nem volt stratégiai jelentősége, de mindenképp jelezte Poroszország átmeneti gyengeségét. Az osztrák szövetség előretörését fokozta, hogy az oroszok Erzsébet cárnő utasítására szintén megindultak, és 1756 végén győzelmet arattak Jégersdorfnál, Ausztria csapatai pedig mélyen benyomultak Szilézia területére.

A háború második szakaszában azonban megfordult a helyzet. A porosz-angol erők mindenhol győzelmet arattak: a franciákat Rossbachnál (1757.nov.5) és Hannovernél, az osztrákokat Sziléziában Leuthennél (1757.dec.5) az oroszokat pedig Zorndorfnál (1757.aug.25) győzték le. Szilézia ismét a poroszok kezén volt.

A háború harmadik (és egyben utolsó) szakaszának elején Poroszország összeroppant az oroszok 1759-es nagy támadásban, amikor Kunersdorfnál (1749 aug.13) Szaltikov megsemmisítő vereséget mért Nagy Frigyes seregére, majd 3 napra bevonult Berlinbe. A porosz visszavonulást kihasználva Ausztria elfoglalhatta egész Sziléziát. Így 1760 –as és az 1761 –es esztendőkben úgy tűnt, hogy az orosz-osztrák összefogás térdre kényszeríti Poroszországot, és Szilézia végleg visszakerül Ausztria birtokába. A fordulat Oroszország miatt, 1762-ben következett be, amikor meghalt Erzsébet cárnő, és utóda III. Péter kilépett a háborúból. Az orosz kilépéssel Poroszország újra erőre tudott kapni, és minden erejével Sziléziára zúdulva elfoglalta a tartományt. Közben Franciaország is sorra vereségeket szenvedett Angliától a gyarmatain, és kiszorult Amerikából és Indiából is. A háborút lezáró Hubertusburgi békében (1763.feb.5) megerősítésre került, hogy Szilézia a poroszok tartománya marad.

A nagy északi háború (1700-1721)

A Nagy Északi háborúban (1700-1721) a XVII. századi Európa egyik legerősebb állama, Svédország ellen fogott össze Oroszország, Lengyelország, Dánia és Szászország. A svédellenes koalíciót megalakító három uralkodó: Nagy Péter orosz cár (1682-1725), IV. Frigyes dán-norvég király (1671-1730) és II. Ágost lengyel-szász király (1697-1733) közös érdekből "társult", hiszen az 1700-ban még svéd kézen lévő Baltikum esetleges megszerzése vagy  felosztása mindhármójuk számára óriási nyereséget jelentett volna. Különösen Oroszország számára volt szinte létkérdés a terület megkaparintása, hiszen a Finn-öböl partvidéke kulcsfontosságú melegtengeri kijáratot  és így a kereskedelmi fellendülést hozhatta.

A háború elején a cár serege Narva városánál ütközött meg először XII. Károly (1697-1718) svéd király csapataival, ám az összecsapás nagy svéd győzelemmel zárult, így az ifjú cár kénytelen volt levonni a szükséges következtetéseket. Ezek közül az első az volt, hogy Oroszországnak a végső győzelemhez lényegesen nagyobb és korszerűbb hadseregre van szüksége. Az Északi-háború első szakaszának 1700 és 1707 között időszakában a hadiszerencse inkább Svédországnak kedvezett. Amíg ugyanis Péter cár azon munkálkodott, hogy felfegyverezze a győzelemhez szükséges 200 ezer orosz és 100 ezer kozák katonát, a svédek visszaszorították a Livóniába betörő lengyel-szász erőket. Ám az orosz haderőfejlesztés után Nagy Péter hatalmas támadást vezetett, melynek során kiűzte a svédeket Inregmanlandból, majd bevette a Néva parti erődöket és 1703 –ban elfoglalta a későbbi Szent Pétervár városának partvidékét. A Nagy Péter által alapított város kulcsfontosságú, és az orosz hajózás és kereskedelem számára kulcsfontosságú helyen feküdt, így a cár kilenc évvel később, 1712 –ben az egész Orosz Birodalom fővárosává tette.

A háború második szakasza kezdetben szintén a svédek győzelmeivel kezdődött, mivel 1707 -1708 –ban sikerült térdre kényszeríteniük Lengyelországot, amikor betörve az országba feldúlták a lengyel városokat, köztük Varsót és Krakkót. Mivel a lengyel király II. Ágost egyben szász fejedelem is volt, így a svéd seregek Lengyelország után Szászországot is elfoglalták, és Drezdában XII. Károly lemondatta II. Ágostot. Az elűzött király helyére saját jelöltjét Leszczyński Szaniszlót (1704-1709) ültette, a kikényszerített Altrandstatti egyezményben. (Az új lengyel uralkodó hatalma azonban csak addig tartott, amíg a svédek győzelmeket arattak. Később, vereségeik után Szaniszlónak távoznia kellett Lengyelországból, és újra visszatérhetett II. Ágost.) A nagy svéd diadal után XII. Károly úgy érezte mostmár legfőbb ellenfelének Oroszországnak kell következnie, és 1708 –ban teljes haderejével megindult Lengyelországból Moszkva irányába.

A svéd támadás északi szárnya Rigából kiindulva igyekezett betörni Oroszország belsejébe, ám Lesznajánál váratlanul orosz győzelem született 1708 október 9 –én. A svéd főerők azonban hittek a végső győzelemben, és álhatatosan vonultak tovább Moszva felé. A svéd erők hátráltatására Nagy Péter a felperzselt föld taktikáját alkalmazta, vagyis az orosz sereg hátrálása közben gondoskodott arról, hogy se élelem, se más használható dolog ne kerülhessen a hódító katonaság kezébe. Szmolenszk előtt a svéd királyt Mazeppa kozák hetman követei keresték fel, és felajánlották, hogy összefognak vele az oroszok legyőzésére, és segítik őt Moszkva bevételében is. Az ajánlat mögött az Északi-háború kirobbanása óta megromlott kozák-orosz viszony állt. Ugyanis az Északi-háborúban Péter cár rengeteg katonát kért a Zaporozsjei kozák államtól, akiket aztán távoli területeken vetett be, és megtizedelve engedett haza. Emellett a kozákok lakta Ukrajna parasztjaitól erődítményépítéseket kényszerített ki, és kilátásba helyezte a kozák autonómia felszámolását is. Mindezen sérelmek érlelték meg Mazeppa hetmanban a döntést, hogy a kozáksággal együtt átáll a svédek oldalára.

A szövetség gondolata megtetszett a svéd királynak, így közös tervük szerint Szmolenszk előtt délre fordult seregével, hogy egyesüljön a hetman kozákjaival. Ám eközben a kozákok államában nagy változás történt. A cárhoz hű kozák atamánok távollétében leváltották Mazeppát, és helyére új hetmant választottak Ivan Szkoropadszkij személyében. Az új vezető érvénytelennek nyilvánította elődje svédekkel kötött szövetségét, és a kozákok túnyomó többségével távol maradt a harcoktól, vagyis nem indult el a találkozási pontra. Közben a svéd erők Mazeppa kisebbségben lévő kozákjaival megütköztek Nagy Péter orosz seregével, ám Poltavánál (1709 július 8- án) döntő vereséget szenvedtek. A vereséget követően a svédek és Mazeppa dél felé menekültek ki Oroszországból, és a török területeken keresztül tértek haza. (Mazeppa a törökök területén halt meg.) A poltavai vereség megrendítette a svéd hegemóniát, és XII. Károly ezt követően már nem tudott fölénybe kerülni Oroszországgal szemben. Hazatérése után 1716 –ban inkább a dánokkal harcolt, ám amikor megtámadta a dánok uralta Norvégiát, Fredrikshul (ma: Halden) ostrománál elesett.

Az északi háború harmadik szakaszában, a harcoktól addig távollévő Török Birodalom is hadat üzent Oroszországnak, és 1711 –ben a Prut folyónál nagy győzelmet aratott. Az orosz vereség miatt így Nagy Péternek le kellett mondania a Pruti (1711) majd Drinápolyi békében (1713) a Fekete-tenger északi partvonaláról, Azov és Taganrog kikötőiről. Ám északi győzelmei révén szerzett baltikumi területgyarapodások bőségesen kárpótolták Péter, a déli kikötők elvesztéséért.

A háború vége 1719 nyarán jött el, amikor az orosz seregek Stockholm közelében partra szálltak, ez arra kényszeríttette I. Frederika királynőt, hogy béketárgyalásokat kezdjen. (Később 1720 -ban és 1721 -ben is partra szálltak jelentős orosz seregek.) A svéd hadsereg teljes mértékben felbomlott, így 1721. augusztus 30-án megkötötte Oroszország és Svédország a nagy északi háborút lezáró nystadi békét. A békében Oroszország megszerezte Svédországtól a Finn öböl mindkét partját, vagyis az egész Ingermannlandot, és egész Észtországot. Ezzel az Orosz Birodalom kulcsfontosságú kikötőkhöz, gabonakereskedelmi pozíciókhoz jutott. Oroszország a „birodalom” megnevezést innentől használta hivatalosan, és Péter is felvette a „minden oroszok cárja” címet.

***

Felvilágosult abszolutizmus: 

A három nagyhatalmat az 1700-as években a felvilágosult abszolutizmus jellemezte. Ennek lényege, hogy az uralkodók abszolutisztikus eszközökkel - vagyis a rendi gyűlések összehívása nélkül - rendeletekkel uralkodnak, melynek során a felvilágosodás jegyeit magukon viselő, modernizációt szolgáló, és a fejlettebb nyugati hatalmak gazdaságának utolérését célzó reformokat vezetnek be országaikban. Európában II. Frigyes (1740-1786) és II. Katalin (1762-1796) egyaránt ezt az utat választotta, csakúgy mint Mária Terézia. 

A felvilágosult abszolutizmus jellemzői mindenhol: az uralkodók fejlesztik az oktatást, az egészségügyet, az ipart és a kereskedelmet. Védik a jobbágyokat attól, hogy földesuraik kizsákmányolják őket és elfogadják a katolicizmustól eltérő vallások gyakorlását (vallási türelem, vagy tolerancia).

Habsburg berendezkedés Magyarországon (1711-1740)

A Habsburg-magyar viszony fejezetei:

1.) A török kiűzés után, az 1699-es karlócai békét követően egészen a Rákóczi szabadságharcig hazánkat gyarmatként kezelte Ausztria, elnyomva a magyarság jogait. I. Lipót (1657-1705) abszolutizmussal uralkodott felettük.

2.) A Rákóczi-szabadságharc változtatott az osztrák-magyar viszonyon: bár veszítettünk a harcban, Ausztriának szüksége lett a későbbiekben támogatásunkra (európai háborúi miatt). Jogokat nyertünk.

3.) Az 1722/23-as diéta rögzítette az együttélés szabályait egészen 1848-ig. I. József (1705-1711), majd III. Károly (1711-1740) a harcok után lefektette egy új osztrák - magyar együttélés szabályait. Már nem gyarmatként kezeltek bennünket, biztosították alkotmányos jogainkat. Minderről az 1722/23-as országgyűlés határozott. Az új berendezkedés neve: rendi dualizmus.

A magyar nemesség kivívott jogai 1722/23 után:

1. Nemesi adómentességet élveztek a magyar nemesek (1222 óta meglévő jog, az Aranybulla alapján)
2. Működhetett Pozsonyban a rendi gyűlés
3. A magyar nemesség újonc megajánlási jogot nyert => Megegyezés tárgyává teszik, hogy mennyi parasztkatonát adunk Ausztriának a háborúihoz
4. Adómegajánlási jog => Megegyezés lehet arról is, hogy a háborús kiadásokhoz mennyi adóval járulnak hozzá a magyar nemesek
5. A magyaroknak saját kormányszerveink lehettek: helytartótanács (elnöke a nádor), Magyar Kamara (pénzügyek vezetése), Magyar Kancellária (a királyhoz benyújtott ügyek kezelése)
6. A nemesi vármegyék vezetése közigazgatási és bíráskodási jogkörrel rendelkezhetett. A vármegyéket főispánok és alispánok vezették a megyegyűlésekkel együttműködve. A főispánok a király kinevezettjei voltak. az alispánokat a megyei nemesség választotta. A megyegyűléseken minden nemesi jogállású felnőtt férfi részt vehetett. Követeket választhattak (megyénként kettőt), akik a pozsonyi diétákon képviselték a vármegyét.

Ausztria irányító szerepe: A Birodalmi Államtanács vezette az egész birodalmat (Mária Terézia korától) és benne Magyarországot is. Erdély és a Határőrvidék maradt közvetlen Bécs irányítása alatt. (A magyar országgyűlés nem irányíthatta ezeket.)

Országgyűlések: A felsorolt fontos döntések részben az 1712-es, részben pedig az 1722/23-as országgyűléseken születtek. A létrejövő törvények egészen az 1848-as eseményekig alapjaiban határozták az osztrák-magyar együttélést. 

A korszak három legfontosabb uralkodója:

• III. Károly: 1711-1740
• Mária Terézia: 1740-1780
• II. József: 1780-1790

Pragmatica Sanctio - gyakorlati rendezés (1723)

III. Károly (1711-1740) utódlási problémái:

• 1.) Nem született fiú utódja, csak két lánya: Mária Terézia és Mária Anna
• 2.) III. Károlynak még halála előtt gondoskodnia kellett arról, hogy idősebbik lánya trónra kerülését elfogadják a rivális nagyhatalmak. Így megszületik a Pragmatica Sanctio külföldnek szánt változata.
• 3.) Poroszország és Franciaország látszólag elfogadják Mária Terézia uralmát
• 4.) Kérdéses a Habsburg birodalmi trón biztosítása mellett a Német-római császári cím is (Ezt korábban soha nem töltötte be nő.) Ezt majd nem töltheti be Mária Terézia, csak a férje: Lotaringiai Ferenc (I. Ferenc). Új dinasztia név innentől: Habsburg-Lotaringiai Ház
• 5.) A Habsburg Birodalmon belül minden tartománynak (Csehországnak, Magyarországnak, Erdélynek) külön-külön is törvényt kellett alkotnia arról, hogy női ágon öröklődhessen az uralkodói cím.

A magyar Pragmatica Sanctio:

Magyarázat a magyar elfogadásra:

A magyar nemesség legfőbb félelme ekkoriban kettős volt: egyrészt a törökök visszatérésétől féltek, másrészt attól, hogy elvesznek nemesi kiváltságaik (pl adómentességi jog). Mivel a Pragmatica Sanctio mindkettőt garantálta, a magyar nemesség azonnal belement az aláírásába

Magyarország és a Habsburg Birodalom elválaszthatatlanul és föloszthatatlanul össze van kapcsolva és egymásnak kölcsönös védelemmel tartozik. Azért mentek bele a magyarok, mert féltek a törökök visszatérésétől és hitték: Ausztria megvédi az országot. /Pragmatica Sancti elfogadása: 1722 június 30., 1723/1-2 tc./ Másik ok: III. Károly a nőági örökösödés elfogadásáért cserébe: megígérte, hogy hazánkat saját törvényei szerint fogja kormányozni.

D O L G O Z A T

• Nevek (Au elleni mozgalmak + török kiűzés)
• Rákóczi szabadságharc 
• A magyar nemesség kivívott jogai

Habsburg uralom 1699 után

• Bizonyos területeket Ausztria elvett Magyarországtól és közvetlen Bécs alá rendelt. Ilyen volt Erdély és a Határőrvidék is. A határőrvidéken szerbek éltek, és 1698-1705 közt autonómiát élveztek, kiváltságokkal. Ők őrizték a déli határokat. Erdélynek saját országgyűlése lett (Gyulafehérváron) és Bécsből irányították területét.
• Bécs fegyverrel meghódított területként kezelte Magyarországot. Az Udvari Kamara irányította a felszabadított területeket.
• A magyar nemesek csak úgy kaphatták vissza a török alól felszabadult birtokaikat, ha földjeik értékének 10% -át fegyverváltság címén kifizetik a kincstárnak. (jus armorum)
• A lakosságra nagy terhek nehezedtek: új adóemelések, és az osztrák katonák kötelező beszállásolása, kiteleltetése
• Az Udvar hitelezői, hadvezérei hatalmas birtokokat kaptak Magyarországon
• Bécs szélnek eresztette a magyar végvári katonákat.

***

Németország a háború végén []

[Németország a két világháború között]

A Német Birodalom lakói számára az 1918 -as esztendő rengeteg szenvedést hozott: a nyugati front az év nyarán még óriási harcokat tartogatott és csak az ősz sugallta a háború közelgő végét. Az elesett száma német részről elérte az 1,7 milliót, miközben odahaza hihetetlen nyomor, éhínség és munkanélküliség sújtotta a családokat. A lakosság hangulata 1918 november 9 -én II. Vilmos császár ellen fordult, akit az értelmetlen háború legfőbb felelősének tartottak. A gyors forradalom - mely még október utolsó napjaiban a kieli matrózfelkeléssel kezdődött - elűzte az 59 éves Hohenzollern-házi uralkodót, aki Hollandiába menekült. Eközben Németország köztársasággá alakult Weimarban. A versaillesi béke jelentős területeket vett el Németországtól:

A békekötés (1919)

1919 június 28 -án került sor, a versailles -i kastélyban az antant és Németország közötti béke aláírására. Lényege:

• Németország a békediktátum értelmében elvesztette minden gyarmatát és törzsterületeinek 13% -át, 70 ezer négyzetkilométert.
• Elcsatolták tőle a 40 éve megszerzett Elzász-Lotaringiát (Franciaországnak kellett visszaadnia), Észak-Schleswiget (ezt Dánia kapta), Nyugat-Poroszországot és Sziléziát (ezen övezeteket Lengyelország vehette birtokba).
• A Saar-vidék 15 évre került nemzetközi felügyelet alá
• Demilitarizált övezet lett a Rajna-vidék.
• A Német Birodalomnak 33 millió dollár jóvátételt kellett fizetnie a győztes antant hatalmak számára és egészen
• minimálisra kellett zsugorítania haderejét is (csak 100 ezer fő szolgálhatott a Reichswehr állományában). 

Belső válságok Németországban:

• Megalázottság érzése és a hihetetlen nyomor Németország-szerte.
• A lakosság egy része a kommunisták felé fordult: előbb 1919 januárjában a Spartakus-szövetség, majd 1919 tavaszán a Bajor Tanácsköztársaság végül 1920 -ban a Ruhr-vidéki munkásfelkelés forgatta fel az országot.
• Megjelenik a másik politikai szélsőség is: a soviniszta-nacionalisták (a nácik elődei)
• Erősödik az antiszemitizmus, mely a nagy világválság után lesz nagyon jelentős

A Weimari Köztársaság

A császár elűzése után, 1919 januárjában választások zajlottak Németországban, melyet a Szociáldemokrata Párt nyert meg. A győztes politikai erő adta tehát mind a köztársasági elnököt, mind a kancellárt (bár maga a kormány inkább koalíciós formában jött létre). Az ország vezetője 1925 -ig Friedrich Ebert lett (köztársasági elnök), a kormányt pedig Philipp Scheidemann vezette (mindketten szociáldemokraták). Később, 1925 -töl lett államfő Németország nemzeti hőse, Paul von Hindenburg tábornok. Az új állam 1919 -ben a köztársaság kikiáltásának helyéről kapta nevét, mely a történelmi Weimar városa volt. A település színházterme adott helyet a történelmi aktusnak. Ugyanakkor a korabeli idők köznyelve továbbra is a "Német Birodalom" elnevezést használta, mig a "Weimari Köztársaság" terminus megmaradt a történészeknek.

További válságok:

Ruhr-vidék francia megszállása: 1923

A németek akadozva fizették a jóvátételt a franciáknak. A helyzet 1923 január 11 -re odáig fajult, hogy a francia hadsereg bevonult a Ruhr-vidékre. Céljuk a német szén és acél önkényes elvétele lett azon az alapon, hogy ha Németország nem fizeti kötelezettségeit, majd elveszik maguknak, ami jár.  Ezzel a német politikai - gazdasági és erkölcsi válság mélypontjára zuhant. A Ruhr-vidéken a franciák tonnaszám termelték ki maguknak a szenet, miközben a német családok nem tudtak mivel fűteni.

A Stresemann - időszak

A fordulat azonban így is elérkezett: 1923 augusztus 13 -án egy tehetséges és ravasz német politikus foglalhatta el a kancellári széket: Gustav Stresemann. Bár a végrehajtó hatalmat csak néhány hónapig gyakorolta, külügyminiszterként 6 éven keresztül (1929 -ig) szolgálta Németországot. Ez volt a Stresemann-korszak, mely egyértelmű javulást hozott a Weimari Köztársaság számára. Stresemannak volt köszönhető, hogy a Weimari Köztársaság 1926 -ra végül kilábalt a nemzetközi elszigeteltségből: ő hozta tető alá

• 1922-ben a Rapallo-egyezményt (a szovjetekkel való megegyezést)
• 1925 -ben a Locarno szerződést is, ami angol és olasz garanciavállalás mellett kiparancsolta a franciákat a Ruhr-vidékről.

Egy évvel később pedig Németország felvételt nyert a Népszövetségbe is.

Jóvátételi csapda

Németország jóvátételt fizetett a nyugati országok felé (Angliának, Franciaországnak) melyek ebből fizették kölcsöneiket az USA felé (melyeket a háború alatt vetek fel). Ám a német gazdaság kimerült és akadozott a fizetés. Az USA ráébredt arra, hogy segítenie kell a német gazdaságot annak érdekében, hogy a pénzek vissza-csordogáljanak hozzá. 

Az 1924 -es Dawes-terv révén az USA 800 millió márkás tőkeinjekciót adott Németországnak. Ezzel a németek fizetni tudtak a franciáknak és angoloknak, akik meg így Amerika felé tudták törleszteni korábbi hiteleiket. Később, 1929 -ben jött a Young-terv, majd 1932 -ben a Lausanne -i Konferencia, mely a világválságra való tekintettel felfüggesztette a német jóvátétel fizetési kötelezettségét.

A nácizmus felbukkanása

A sok pozitív fejleményt 1929 -ben megtörte egy újabb gazdasági krízis: a nagy gazdasági világválság. Az USA területein kibontakozó túltermelési probléma hamar eljutott a Weimari Köztársaságba is, ahol a már éppen javulásnak induló körülményeket végzetesen lerontotta. Megint jött a nyomor, az infláció és a hatalmas munkanélküliség. A németek ezúttal azonban a válság elől nem a kommunisták felé fordultak, hanem a másik politikai szélsőséget, a nácizmust választották. Kérdés azonban: hogyan lett 1920 és 1933 közt egyre népszerűbb a nácizmus?

Az 1920-as évek jellemzői Amerikában: 

1. Az USA az 1920-as években a világgazdaság legfontosabb szereplője lett. Itt áították elő a világ ipari termelésének 42% -át.
2. Megjelent több országban a tömegtermelés, futószalag gyártás, húzóágazat lett az autógyártás.
3. 1925 után lassulni kezdett a világgazdaság, kialakult az infláció egyre több országban, és nőtt a munkanélküliség.
4. Jóvátételi csapda: Az első vh. végén a franciák és az angolok nehezen tudták törleszteni kölcsöneiket az USA felé. Fő oka: nekik meg a németek ne tudtak fizetni jóvátételt. A franciák 1923-ban megszállták Németország ipari szívét a Ruhr-vidéket. Nem oldotta meg azonban a problémát. A végső megoldást az jelentette, hogy az USA támogatásokat kezdett nyújtani Németországnak pl. Dawes terv, 1924-ben.
5. Népességrobbanás, migráció: A 20-as években népességrobbanás történt amit óriási migráció követett. Európából az USA -ba 15-20 millió ember vándorolt 1900-190 között.

A nagy világválság:

1929 októberében összeomlott a New-yorki tőzsde, és egy négyéves válság-időszak következett. Oka: Az amerikai farmerek túltermelése. Az USA gazdálkodói a nagyobb haszon reményében túl sok földet műveltek meg, így túl sok terménnyel árasztották el a lakosságot. A nagy mennyiségre nem volt szükség, így leestek a terményárak és tönkrementek a gazdák. A farmerek magukkal rántották a nekik szállító ipari vállalkozásokat is, így egy láncreakció következet be. A csődbe ment cégek elbocsátották alkalmazottaikat, megugrott a munkanélküliség. Mivel az emberek kivették pénzüket a bankokból, a bankok is csődbe jutottak. A válság 1931-1932 körül érte el mélypontját és tovább terjedt Európára, azon belül többek közt Magyarországra is. Nálunk Bethlen István bukását okozta 1931-ben!

New Deal program: A válságot Rooesevelt New Deal nevű programja oldotta meg, John M. Keynes brit közgazdász elképzelése alapján. Ennek 4 eleme: bevethető földek maximalizálása, munkahelyteremtés állami munkalehetőségekkel (pl.: folyószabályozás), bankok ellenőrzése, értékpapír felügyelettel, lakosság megnyerése az amerikai termékek vásárlására.

/NRA = National Recovery Administration/

Kandalló előtti beszélgetések és a "kék sas" akció azt jelentették, hogy Roosevelt a rádióban közvetlen hangú beszélgetésekben győzte meg az amerikai lakosságot arról, hogy amerikai termékeket vásároljanak és pénzeiket az amerikai bankokban helyezzék el. Ez a két lépés fontos volt ugyanis a válság megszüntetésében. A lakosság innentől főleg olyan termékeket vásárolt, melyen a kék sas logó szerepelt (lásd fenti képet) mert tudtzák, hogy ezzel hazájukat szolgálják. Csak azokon a termékeken szerepelhetett ez az ábra, melyeket valóban amerikai gyáralban készítettek. Így fellendülésnek indult az amerikai ipar és a bankok is újra működni tudtak. Emellett 5 ezer dollárig Rooesevelt garantálta a benkbetéteket. A válság így 1933-ban gyakorlatilag végetért.

Az első világháborút követően az USA zokon vette mellőzöttségét a harcokat lezáró békekötések során. Woodrow Wilson 1918 és 1921 között az izolacionizmus politikáját kezdte meg, mely politika egészen Rooseveltig, 1941-ig megmaradt (Harding, Coolidge és Hoover alatt is). Amerika az1920-as években gazdaságilag előtört.

Franklin Delano Rooesevelt (LINK)

• Roosevelt 1932-ben nyert az elnökválasztáson a régi, republikánus elnökkel, Herbert Hooverrel szemben, majd még 3 szor újraválasztották, így egészen 1945-ig volt elnök. (Máig az egyetlen USA elnök, aki 4 választást nyert.)
• Elnöki ciklusa kezdetén megoldotta a világválságot New Deal programjával. Ennek 4 eleme: bevethető földek maximalizálása, munkahelyteremtés állami munkalehetőségekkel (pl.: folyószabályozás), bankok ellenőrzése, értékpapír felügyelettel, lakosság megnyerése az amerikai termékek vásárlására.
• 1935 után a munkavállalók jogait védő és szociális törvényeket hozatott. (Pl.: nyugdíj, munkanélküli ellátás)
• Külpolitika Roosevelt előtt: az USA a századfordulóra gyarmattartó ország lett. 1898-ban háborúban vette el Spanyolországtól a Fülöp-szigeteket, Puerto Ricot és Kubát. Később megnyitotta a Panama-csatornát Közép-merikában, hogy keleti és nyugati partjai közt gyorsabb legyen az áruforgalom.  Viszont az első világháború után Európától elzárkózott. Ez volt az izolációs külpolitika.
• Külpolitika Roosevelt idején: Közép-, és Dél-Amerika az USA "hátsó udvara" lett. Csapataival vagy pénzével rendszeresen avatkozott az ottani országok életébe. Bár Roosevelt demokrata elnökként mindenhol a békére törekedett. 

Sztálin diktatúrája

A sztálini fordulat korszaka:

• 1922 december 30-án létrejött a Szovjetunió. Legfőbb szerve a pártkongresszus lett, de a valódi irányítás a Lenin vezette, 10-15 fős Politikai Iroda vagy Politikia Bizottság kezében összpontosult. Lgfelül a pártfőtitkár (mint Sztálin, majd Hruscsov)
• A Szovjetunió 15 Szocialista Köztársaságból állt, melyek csak látszólag lehettek önállóak. 
• Amikor Lenin 1924 januárjában meghalt, a párt főtitkára Joszif Sztálin vette kezébe az irányítást és száműzette riválisát Lev Trockijt.

Gazdaságirányítás három típusa a kommunizmus kezdetén:

• 1) Hadikkomunizmus (1918-1921) a parasztoktól egyszerűen elkobozták a terményfelesleget
• 2) Új gazdaságpolitika (NEP): 1921-1927 megengedő rendszer volt, félig már szinte piacgazdaság
• 3) Tervgazdálkodás (1928-1995) - előre meghatározott célokat írt elő minden gazdasági szereplőnek, vállalatnak, termelőszövetkezetnek. Jellemzői: a nehézipar erőltetett fejlesztése és kötelezően termelőszövetkezetek alakítása a parasztoktól elvett földekből. Sztahanovisták = akik rendszeresen túlteljesítik a terveket (kitüntették őket)

Joszif Sztálin 

Joszif Sztálin grúz származású kommunista diktátor 1924 és 1953 közt (Dzsugasvili), majdnem 30 évig vezette a Szovjetuniót. Ezen időszakban uralma 4 fontos tényezőn nyugodott:

1.) Kommunista gazdaságirányítás. Két eleme: a tervgazdálkodás és a kollektivizálás.

1. a) A tervgazdálkodás lényege, hogy a kommunista párt vezetése minden 5 évre előre meghatározta, hogy az egyes gazdasági területeken milyen menniységi célokat kell elérnie az ország gyárainak és mezőgazdasági szövetkezeteinek. Az 1929-ben kezdődő első 5 éve terv sok száz nehézipari gyár, kohó építését írta elő, miközben nem törődött az emberek szükségleteivel. 
2. b) A kollektivizálás azt jelentette, hogy 1929-1930 -ban az összes parasztot kolhozokba, vagyis termelőszövetkezetekbe és szovhozokba, vagyis állami gazdaságokba kényszerítettek. Aki önként nem adta be földjét egy-egy ilyen szervezetbe, azt áttelepítették Szibériába. 

2.) Kommunista diktatúra: A sztálini Szovjetunióban nem voltak pártok és nem működött a parlament sem. Mindent a kommunista párt legfelső vezetése és Sztálin irányított, mégpedig a politikai rendőrségre és besúgóhálózatra támaszkodva. (A politikai rendőrség neve: Cseka, majd GPU, NKVD, végül MVD volt.) A diktatúra 3 eleme:

1. a) Személyi kultusz: 1929-től mindenkire nézve kötelező volt Sztálin istenítése, imádata, megtapsolása.
2. b) Állami terror: Sztálin először 1928-ban, majd később 1934-ben sorra kivégeztette mindazokat, akik korábban Lenin harcostársai voltak és így veszélyesek lehettek volna hatalmára. Lev Trockijjal kezdte, aki Lenin jobbkeze volt. Száműzette az országból. Később jött Zinovjev és Kamenyev, majd  1934-ben Szergej Kirov, Leningrádi pártvezér akit szintén meggyilkoltatott. Végül a hadsereg szinte minden tábornokát megölette (321 tisztet). A szovjet hadsereg a háború kezdetén sorozatos vereségeket szenvedett, mert sokáig nem voltak tapasztalt tisztjeik, hiszen Sztálin minden megölette.
3. c) GULAG rendszer = kényszermunkatáborok, melyekbe 1930 és 1960 közt több millió embert vittek, olyanokat, akik bírálták Sztálint (és utódját, Hruscsovot). Sok ilyen tábor Szibériában működött.

3.) Propaganda: A sajtó korlátozása, kommunista szellemű cikkek megjelentetése és a kommunista szellemű oktatás tartozott ide. A pártvezetés átalakította a művészeteket a "szocialista realizmus" szellemében lehetett csak alkotni (szobrokat, épületeket, bármit). Üldözték a vallást, az egyházakat. Az emberek elé kommunista példaképeket állítottak, például a sztahanovistákat, akik élmunkásokként a tervek 150% -át teljesítették a gyárakban. Közben azonban a pártvezetők dőzsöltek, kiváltságokat kaptak.

4.) Szovjet külpolitika: Sztálin későn ismerte fel, hogy a német nácizmus veszélyes lehet országára. Későn kezdett összefogást kezdeményezni a nyugati államokkal, melyek eleve bizalmatlanok voltak vele. Sztálin végül időnyerés céljából kénytelen volt megállapodást kötni Hitlerrel a háború küszöbén, hogy megerősíthesse hadseregét és szöveségre léphessen az angolokkal, franciákkal és amerikaiakkal. A Szovjetunió 1926 és 1939 közt megerősödött, megnőtt a városiak száma, talpra állt a gazdasága.