A kereszténység születése

Názáreti Jézus Krisztus (Josua) Mária gyermekeként született egy júdeai ács, József nevelt fiaként. Az elbeszélések szerint valódi apja a Szentlélek és így maga Isten volt. Születési helye: Betlehem, de fiatalkorát Názáretben töltötte. Harminc évesen felhagyott az ács mesterséggel és hirdetni kezdte Isten tanításait. Vándorlásba fogott, tanítványokat gyűjtött maga köré /Simon (később Péter), András (Péter testvére), Jakab, János, Fülöp, Bertalan, Tamás, Máté, Jakab (Alfeus fia), Tádé, Kánai Simon, Iskarióti Júdás. / Ők voltak a 12 apostol.

Jézus híre gyorsan terjedt, mert csodákat tett: betegeket gyógyított, halottat támasztott fel, kenyeret és halat teremtett. Amikor Jeruzsálemben is megjelent, az ottani zsidó főrabbik (vallási vezetők) féltékenyek lettek népszerűségére és elfogatták, majd a római helytartóval, Pontius Pilatussal kereszthalálra ítéltették.

Jézus tanításai:

• Isten megbocsát a megtérő bűnösöknek
• Az embereknek szeretniük kell Istent és embertársaikat
• Istennek tetsző életet az él, aki elfogadja az emberek közti közös egyenlőséget és az anyagi javakról való lemondást
• Az Istennek tetsző élet után mindenki lelkére egy halál utáni új élet vár. Ám az Isten dönti el az utolsó ítéletnél, hogy ki kerül a pokolba és ki a mennyországba.

A Biblia:

Jézus életét, tanításait halála után főbb tanítványai lejegyezték görög nyelven. Ezen iratok összefűzéséből született meg a Biblia. Ennek újszövetségi része szól Jézusról. Főbb részei az evangéliumok (Máté, Lukács, János, Pál, Jakab, Péter, Júdás evangéluma), Pál apostol levelei, Apostolok cselekedetei, Jelenések könyve.

A kereszténység terjedése:

Jézus halála után Péter apostol és Pál apostol vezették a keresztény közösségeket. Terjeszteni is próbálták az új vallást. Ám ez csak onnantól lett sikeres, amikor nem csak zsidókat próbáltak áttéríteni. Közben a római császárok egy része, pl. Néró, Decius, Diocletianus üldözték a keresztényeket. Végül 313-ban a milánói rendeletben Constantínus császár engedélyezte a keresztények szabad vallásgyakorlatát, sőt 391-ben Theodosius császár államvallássá tette a Római Birodalomban.

A keresztény tanokat a niceai zsinat (egyházi főpapok gyűlése) rendezte össze 325-ben. Itt fogalmazták meg a Szentháromság tant: az Atya a Fiú és a Szentlélek ugyanazon Isten három megjelenési formája. Egyházszervezet: püspökök, plébánosok, patriarchátusok (5 db): római, konstantinápolyi, antiochiai, jeruzsálemi, alexandriai. 

Róma hanyatlása és bukása

A Római Birodalom több mint ezer éves története nem csupán az államformák alapján bontható szakaszokra (királyság, köztársaság, principátus, dominátus kora), hanem a fejlődés és hanyatlás alapján is. Ezt szem előtt tartva beszélhetünk három korszakról. Az első Róma terjeszkedése Itália megszerzéséig (Kr.e. 753-265) a második a Római Birodalom kialakulása és terjeszkedése (Kr.e. 265 – Kr.u. 192) és a harmadik Róma lassú, hosszú hanyatlása (Kr.u. 192 – 476) A hanyatlás igazából a principátus kialakulásáig nyúlik vissza, arra az időre amikor a császári dinasztiák megjelentek.

Julius-Claudius dinasztia

Augustus utódai tartoztak ebbe a családba, így Tiberius, Caligula, Claudius, és Néró. Közös jellemzőjük volt, hogy mindannyian a császári közigazgatás kiépítését tekintették fő feladatuknak, különösen Claudius. Az ő nevéhez fűződik a hármas közigazgatás létrehozása: köztársasági, állami, és császári magán hivatalok rendszere. Állami hivatalnokok közé tartozott a praefectus praetorio (testőrök parancsnoka) a praefectus annonae (Róma népének élelmezéséért felelős hivatalnok), és ida tartoztak a legátusok (császári provinciák élén álló hivatalnokok). A császári magánhivatalok közt kiemelkedő volt a Claudius által megszervezett császári kincstár, illetve a császári irodák (scriniumok: panasz,- rendeleteket fogalmazó-, pénzügyi-, tanulmányügyi irodák). Claudius kezdte meg Britannia meghódítását. Az utána következő Caligula Néró uralkodását önkényuralom jellemezte.

A Flavius-dinasztia

Vespasianus, Titus, Domitianus alkották ezt a dinasztiát! (Apa és két fia.) Róma újjáépítése fűződik nevükhöz. Vespasiánus építtette fel a híres római Colosseumot. A nagy Judeai felkeléseket Kr.u. 66-70 -ben is ők verték le, komoly nehézségek árán! További két fontos dinasztia: Antoninus, Severus!

A principátus korának első felében, Kr.e. 27 – Kr.u. 192 közti bő két évszázadban a birodalom területe növekedett és Traianus idején elérte legnagyobb kiterjedését 117 körül. Ekkor Róma uralta Dáciát és Mezopotámiát is. A gazdaság virágzott, a lakosság nyugalomban élt és gyarapodott, mert a meghódított és provinciává tett területekről gazdag zsákmány áramlott a birodalomba, melynek egyúttal felvevő piaca lett minden új terület. Beindult a romanizáció, azaz a római kultúra és nyelv (latin) terjedt mindenfelé a világban. Új városok épültek, ezekben vízvezetékek, színházak, amfiteátrumok létesültek.

A hanyatlás kezdetei

Az Antoninus család Kr.u. 96 és 192 közt volt hatalmon. Összesen hat császár tartozott ide: Nerva, Traianus, Hadrianus, Antonius Pius, Marcus Aurelius, és Commodus!

Traianus (98-117): Meghódította Dáciát és egy időre Mezopotámiát is, így az ő idején lett a legnagyobb a birodalom. A dákok a mai Erdély területén gazdag aranybányákat birtokolta, ezeket szerezte meg tőlük Róma. Traianus 101 -ben indított hadjáratot a dákok ellen, akiket a római haderő le is győzött. A háború, Decebál király vezetésével 105-ben újra kezdődött. Végül a rómaiak 106-ben már a fővárosnál, Sarmisegethuzanál jártak, amelyet hosszú ostrom után elfoglaltak, lakosságát lemészárolták. Decebal elmenekült a római sereg elől, de néhány lovas üldözőbe vette, mire ő a kardjába dőlt, hogy ne kerüljön a rómaiak fogságába. Dáciával meghódítása révén új provinciával gyarapodott a birodalom.

Hadrianus (117-138):

A sok külső támadás miatt, a birodalom mindenhol limest kezdett kiépíteni. (Limes = a birodalom határain falak, árkok, őrtornyok, erődök, kerítések rendszere. Fal pl. Brittaniában épült.) Hadrianus idején szűnnek meg végleg a köztársasági hivatalok. A szenátus hatásköre csak Rómára szűkül.

Marcus Aurelius (161-180):

A principátus korának utolsó nagy császára volt. Uralma idején a germánok egyik törzse a markomannok közössége megtámadta északról a birodalmat. A dunai támadás főleg Pannóniát érte. Végül Róma győzött, de közben nagy veszteségeket szenvedett, elsősorban a harcok, másodsorban pedig a csaták nyomán fellépő pusztító pestis miatt! Az Antoninusok után polgárháborúk következtek, és megkezdődött a hanyatlás. Például mind gyakoribbak lettek a germánok betörései. Válságba került a gazdaság is. Végül csak a dominátus rendszerének bevezetése hozott javulást!

Az utolsó Antonius (Commodus) után a Severus dinasztia három császára következett - Septimus Severus, Caracalla, Alexander Severus - akik polgárháborús időkben kerültek hatalomra. Mindannyian adókat emeltek, és Caracalla minden szabad lakosnak megadta a polgárjogot annak érdekében, hogy több adót szedhessen be tőlük. Később, a Severusok után katonacsászárok, majd illir császárok jutottak hatalomra. Aureliánus császár 270 -ben visszaverte a birodalmat támadó barbár törzseket, de közben fel kellett adnia Dácia tartományt, és Rómát is kénytelen volt erős fallal körülvenni.

A gazdaság válságba került. A provinciák megerősödtek, Róma és Itália kicsit visszaszorult. Csökkent a rabszolgák száma, és megjelent az a rendszer, melyben szabad bérlők, úgynevezett colonusok művelték a patríciusok távolabb fekvő földjeit. Közben a luxuscikkekért (borostyán, selyem, tömjén) arannyal kezdett fizetni Róma, így megindult a nemesfém kiáramlás. Az állandó adóemelések miatt csak tovább romlott a birodalom helyzete.  A birodalom megerősítése érdekében bevezetett nyílt egyeduralom, mely az uralkodó címéről a dominátus nevet kapta. Bevezetője Diocletianus császár volt 284-ben. Egy társcsászárt választott maga mellé, és mindketten egy – egy helyettest is kerestek, így négy vezető irányította a birodalmat. A dominátus rendszerét a következők jellemezték:

• A provinciák helyébe kisebb egységeket hoztak létre
• A hadsereget megnövelték, és a birodalom belsejében mozgó egységeket telepítettek előre kijelölt pontokra
• Minden polgárra fej-, és földadót vetettek ki.

A rendelkezések átmenetileg segítettek a helyzeten, de a hanyatlás nem állt meg. Két évszázaddal a dominátus rendszerének bevezetése után örökre letűnt Róma (476) A válságot mutatta, hogy megjelentek a misztérium vallások, melyek keletről átvett kultuszok voltak, és azt jelezték, hogy a birodalom lakosai számára a politeista római hit már nem nyújt elég vigaszt!

A Római Birodalom szétesése

A Krisztus utáni harmadik századra a Római Birodalom lakosságának nagy része már a kereszténység követője lett. A Dominátus uralkodói – Diocletianus és Constantinus - eleinte még tiltották, később pedig már támogatták az új vallás térhódítását. Constantinus ráébredt arra, hogy a gyengülő államhatalom erős szövetségest, sőt támaszt nyerhet a keresztény egyházzal való összefogással. Ennek eredményeképp 313-ban Milánóban rendeletet adott ki, melyben biztosította a keresztények szabad vallásgyakorlatát. Ezzel a kereszténység a birodalom összekötő kapcsává vált. Eleinte a keresztény egyház vezetői nem voltak egységesek bizonyos hitelvek kérdésében, így vita alakult ki arról is, hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek egylényegűek e, vagy csak az Atya tekinthető Istennek? Végül Constantinus 325-ben Nicaeába hívta az első egyetemes zsinatot a kérdés megvitatására. Itt megszületett a Szentháromság tan, mely szerint az Atya, a Fiú és a Szentlélek azonos Istennel. Ezt dogmává, azaz nem vitatható hitelvvé tették! A döntést vitató Arius alexandriai püspököt és híveit eretneknek minősítették. A zsinat után 66 évvel, 391 –ben Theodosius császár végül államvallássá tette a kereszténységet!

Fontos évszámok:

• 313 - Milanói Edictum
• 325 - Niceai zsinat
• 391 - Államvallás
• 395 - Kettészakadás

Eközben a gazdasági helyzetben jól látható különbség alakult ki a birodalom keleti és nyugati része között. Míg nyugaton a hanyatlás erős volt, addig keleten alig érzékelhető. Maga a császár, Constatninus is szívesebben tartózkodott keleten, sőt itt építtette fel új fővárosát is egy Büzantion nevű kis görög városka helyén, a Boszporusz parján. Az új főváros saját magáról nevezte el Konstantin városnak, azaz Konstantinápolynak. Az építkezések nyomán megnövekvő kiadások fedezésére adókat kellett emelni. A magas császári adók miatt a szabad colonusok nagyobb birtokosok védelme alá helyeztették magukat, ahol viszont függőségbe kerültek a nagybirtokosokkal szemben, hiszen a föld amit megműveltek nem az övék volt, és a föld használatáért - helyhez kötöttségük mellett - még terményszolgáltatásokat is teljesíteniük kellett!

Krisztus után 360 –ban egy új ázsiai népesség a hunok törzse megindult Európa felé és átkelt a Volgán. Később, 375-ben a hunok lerohanták a mai Ukrajna társégében táborozó keleti gótokat (germán törzs) akiknek a nyugat felé vándorlásával kezdetét vette a népvándorlás kora. Először a nyugati gótok érték el a Római Birodalom határait, a limest. A császár először megkísérelte békés eszközökkel fogadni a nagy számban érkező törzseket és letelepítette illetve zsoldjába fogadta őket. Azonban a gótok ellátása akadozott, nem egyszer éheztek, így végül fellázadtak a rómaiak ellen, és colonusok tömegei csatlakoztak hozzájuk. A felkelést nem bírta Róma leverni, így kénytelen volt belső függetlenség biztosítása mellett gazdag vidékekre telepíteni őket! Az egyre sűrűbb betörések miatt végül 395-ben Theodosius felosztotta fiai között a birodalmat, (Honorius kapta a nyugati, Arcadius a keleti részt) így létrejött a Keletrómai és a Nyugatrómai Birodalom.

A nyugati területek egyre gyengébbek lettek, részben a gazdasági hanyatlás miatt, részben azért, mert a gazdag keleti császárok képesek voltak megvásárolni a békét a germán támadóktól, akik így inkább nyugat felé vándoroltak és a Nyugatrómai Birodalmat pusztították. A frankok, angolok, gótok letelepedtek szerte a birodalomban, és a régi lakossággal egymás mellett élve lassan visszaszorították a római civilizációt! Idővel önálló germán királyságok jöttek létre, melyek összefogtak egymással és Rómával a Tisza mentén létrejövő Hun Birodalommal szemben. A döntő csatára Catalaunumnál kerül sor 451-ben, ahol legyőzték az Attila vezette hun sereget. Közben azonban egy germán nép, a vandálok 455-ben lerohanták Róma városát, mely így a végső hanyatlás útjára lépett. Végül egy germán vezér, Odoaker 476-ban lemondatta az utolsó római császárt, Romulus Augustulust és ezzel a Nyugatrómai Birodalom végleg összeomlott. A hajdani birodalom keleti fele, Bizánci császárság néven még ezer évig fennmaradt!

Folytatás: a római civilizáció

***