Az angol polgárháború

I. Erzsébet (1558-1603) uralkodását követően a skót eredetű Stuart család került Anglia trónjára. Ők a kivégzett Staurt Mária leszármazottai voltak. I. Jakab és fia I. Károly egészen más elvek mentén uralkodtak.

A Stuart-házi uralkodók:

I. Jakab idején, ellentétben Erzsébet korával elnyomás volt Angliában, a puritanizmust üldözték és a lakossággal szemben elnyomó hivatalok működtek:

• Magas Bizottság: a puritánokkal szemben folytatott üldözéseket, pereket
• Csillag Kamara: adóügyi perekkel sanyargatta a népet

Puritánok: a királyi hatalommal szembeszálltak, nem a katolikus és anglikán hitet gyakorolták, hanem a kálvinizmust. I. Erzsébet alatt Anglia lakosságának jelentős része lett puritán. Két águk volt:

• presbiteriánusok => az egyházaikban világi vezetők is voltak
• independensek => független egyházközösségeket hoztak létre
  

A király és a parlament konfliktusa []

I. Jakab után, 1625-ben I. Károly került a trónra, a parlamenttel való viszony az ő idejét lett súlyos:

1.) I. Jakab és I. Károly is gátolták a szabad kereskedelmet, ugyanis kegyenceiknek adták az állami megrendeléseket, ezek voltak a monopóliumok. A parlamentet alkotó gentryk kimaradtak a jövedelmező üzletekből. 2.) Mindkét Stuart uralkodó, de főleg I. Károly magas vámokat - adókat vetett ki, amivel nehezítette a kereskedelmet, hiszen az adók miatt kevéssé érte meg kereskedni. 3.) Jakab és Károly is puritán-üldözéseket folytattak, amivel a szigetország lakosságának jelentős részével kerültek szembe (köztük képviselőkkel). A parlamenti képviselők szembeszálltak a királlyal: 1628-ban arra kötelezték, hogy aláírja a "Jogok Kérvényét". Ez innentől előírta, hogy újabb adók-vámok kivetéséhez parlamenti jóváhagyás kell. Válaszul a király feloszlatta a parlamentet.

Polgárháború (1642-1649) []

A király 11 éven keresztül nem hívta össze a parlamentet. De végül előbb 1640 április 13-án (ez volt a rövid parlament), majd 1640 november 3-án (hosszú parlament) mégis muszáj volt egybehívni képviselőket. A kényszer oka: a skótok fellázadtak hatalma ellen, és a királynak a felkelés leveréséhez pénzre (adókra) volt szüksége, amit csak a parlament révén tudott beszedni. Az egybegyűlt képviselők azonban nem szavaztak meg adót, sőt követelték az elnyomó hivatalok (Magas Bizottság, Csillagkamara) feloszlatását. Polgárháború tört ki a parlamentet támogató és a királyhű erők közt. I. Károly 1642 január 10-én kényszerül elmenekülni az ellene fellázadt Londonból. Északra ment (Yorkba, Nothingambe) LINK 

A polgárháborúban az egyik oldalon a királyhű, régi nemesség és a kegyencek harcoltak (gavallérok), míg velük szemben a parlamenti nemesség és vállalkozói nemesség állt (kerekfejűek). 

A harcok alatt a parlament (mely 1653-ig időnként összeül) fontos változásokat vezetett be:

• A parlament eltörölte az új adókat
• Megszüntették az elnyomó hivatalokat (kivégeztették azok vezetőit)
• Követelték a királytól egy parlamentnek felelő kormány és presbiteriánus egyházszervezet létrehozását.
• Miután a király megkísérelte elfogni a parlament vezetőit, London fellázadt, I. Károly azért menekült északra mert ott voltak hívei is. Anglia északi része és Wales támogatta leginkább.
  
• Az első csatákat még a királypártiak nyerték 1642-ben.
  
• Fordulat: Egy independens képviselő, Oliver Cromwell állt a parlamenti csapatok élére (1643-ban) és döntő győzelmeket aratott a király serege felett. Oka: vasbordájú sereg, egy új hadviselési forma.
  

Fontos csaták:

• Edgehilli csata (1642) - még a királyi csapatok győznek
  
• Marston Moor -i csata (1644) - parlamenti győzelem
  
• Naseby -i csata (1645) - parlamenti győzelem
  

A polgárháborúban a fő ellentét az új típusú kereskedő-vállalkozó életmódot folytató új nemesség és a feudális régi nemesség közt.

A király kivégzése (1649): A király a csaták után fogságba került, ám elmenekült a skótok és a presbiteriánusok segítségével. Ekkor újra legyőzték Prestonnál (1648). Cromwell ekkor eldöntötte: leszámol a királlyal és az őt támogató presbiteriánusokat is: CSAK independensekből álló új parlamentet alakított (csonka parlament) és 1649-ben kivégeztette a királyt!

A protektorátus időszaka (1653-1658): Ebben az 5 évben maga Cromwell irányította Angliát egy államtanáccsal. Leigázta és gyarmatosította Írországot, illetve Skóciát, sőt törvényileg akadályozta meg, hogy Hollandia fölözze le az Anglia és Európa közti kereskedelmet (Hajózási törvény - 1651) Cromwell, uralma alatt lordprotektorként vezette Angliát, ám 1658-ban elhalálozott.

Anglia válaszút elé érkezett: királyság lesz újra vagy király nélküli rendszer. Kérdés lett: ha a királyságot választja, ki legyen az új uralkodó?

A restauráció és a dicsőséges forradalom

Cromwell halála után a parlament összeült és elhatározta, hogy helyreállítja (restaurálja) a királyi hatalmat. A trónra a kivégzett I. Károly fiát, II. Károlyt hívták meg. Ám kötelezték a következőkre:

• vallásszabadság biztosítása, a puritánok (kálvinisták) elfogadása
• a parlament jogait tiszteletbe tartása (Jogok Kérvényének betartása vagyis az adók-vámok ügyében mindig a parlamenttel együtt dönt)
• kegyencek nélküli, monopólium mentes uralkodás

II. Károly 1660 és 1685 közt uralkodott, és még tiszteletben tartotta mindazt amit kértek tőle. A parlamentben két párt: királyhű, konzervatív toryk és a polgári (később liberális) whigek.

Forradalom: II. Károly után katolikus öccse II. Jakab megszegte a parlamenttel kötött alkut: üldözte a puritánokat és csorbította a parlament jogait is. A nép újra fellázadt és elűzte Jakabot, helyére lányának (Máriának) férjét, Orániai Vilmos holland főurat hívták meg. 

Jognyilatkozat (1689):

Angliát alkotmányos monarchiává változtató törvény, mely a főhatalmat a parlament és a kormány kezébe tette

A király hatalma jelképes lett (uralkodik, de nem kormányoz) és nem oszlathatja fel a parlamentet.

A Jognyilatkozat biztosította a polgári szabadságjogokat (pl.: sajtó-, szólás-, vallás szabadság, gyülekezési jog