Dekolonizáció 

 Dekolonizáció = a gyarmati rendszer felbomlása. Kolóniák = gyarmatok

A második világháborút követő évtizedekben megindult a gyarmati rendszerek felbomlása. A Brit Birodalom felbomlott helyébe a Brit Nemzetközösség került, mely független államok laza szövetsége lett.

• 1947 (India függetlensége): Gandhi mozgalma
  
• 1948 (Izrael létrejötte): cionizmus
  
• 1949 (a Kínai Népköztársaság létrejötte) Mao Ce-tung és Csang Kaj-sek. Tajvanra menekülnek
  
• 1955 (a bandungi nyilatkozat). Harmadik utas országok, melyek nem tartoztak egyik hidegháború tömbhöz sem.

Dekolonizáció: A XVI. századtól létrejövő, majd a XIX. században már világméretűvé alakult gyarmati rendszer felbomlásának folyamata. A második világháború után felgyorsuló eseménysorozat szakaszai a következők:

• A háború utáni években önállósodó országok (1945-1950): India, Fülöp-szigetek, Burma, Szíria, Libanon.
• Az 1960-as években önállósodó államok. Példa Afrika országainak többsége
• Az 1975 után önállósodó volt portugál gyarmatok, pl: Angola, Mozambik

A gyarmati rendszer XX. századi felbomlása Ázsiában kezdődött tehát, a Fülöp-szigeteken, Holland-Indiában és a Közel-Keleten

India

Fontos lépés volt India függetlenné válása 1947-ben, Mahátma Gandhi munkásságának köszönhetően. India csak 1947 augusztusában szakadhatott el a Brit Birodalomtól és függetlenné válhatott. (1849 óta épp egy évszázadon keresztül volt angol gyarmat). Ám súlyos gondokkal kellett szembenéznie: a hindu és muszlim lakosság belső harcaival. A muszlimok többsége végül 1947-ben és 1971-ben kivált Indiából és saját államot teremtett: Indiától nyugatra: Pakisztánt, keletre Bangladest. India és Pakisztán közt több háború is dúlt határviták közt.

Anglia gyarmatai:

Anglia 30 millió km2-es gyarmatbirodalmat hozott létre a századfordulóra (1900). Ennek legfőbb gyarmatai: India, Kanada, Ausztrália, Nigéria, Dél-Afrika. 

Francia gyarmatok:

A franciák 1954-ben vesztették el Indokínát (Vietnámot), majd az 50-es években Észak-Afrikát, utolsóként 1962-ben Algériát. Algéria olyan volt Franciaország számára, mint India az angoloknak: legfőbb gyarmat, sőt tengerentúli megye. Algéria csak hosszú háborúk és polgárháborúk után, 1962-ben lett független, az eviani szerződéssel (1962 március 18) Charles de Gaulle francia elnök hivatali ideje alatt. Főbb gyarmatok: Indokína, Madagaszkár, Észak-Afrika (Szaharai övezet), Algéria, Francia-Guyana.

Afrika:

Afrikában az európai gyarmattartók kivonulása után felszínre törtek a belső válságok és többnyire nyomorba süllyedt a lakosság.

Új államok alakultak Afrika szerte, melyekben rögtön polgárháborúk kezdődtek, például Kongóban, Nigériában, Angolában. A legsúlyosabb háború Ruandában és Burundiban zajlott két helyi törsz (hutu és tuszi) közt, valóságos népirtással, 1 millió halottal. Ez volt a ruandai népirtás 1994-ben.

Dél-Afrika: 

10% -nyi fehér lakos 1948 és 1994 közt fekete-ellenes rezsimet hozott létre. Ez volt az Apartheid. Végül Nelson Mandela színre lépésével szűnt meg. Előtte 28 éven keresztül raboskodott.

Izrael létrejötte

/tortenelemcikkek.hu-Izrael/

Az első izraeli zsidó állam az ókori időkben jött létre, majd sajátos módon alakult történelme:

1. Az első zsidó állam: Kr.e. 1000 körül Saul és Dávid királyok idején alakult meg. Az ókor időszakában sorra szenvedte el a hódító hatalmak támadásait és megszállásait: asszírok, babiloniak, perzsák, makedónok, rómaiak.
2. Kr.e. 135-ben a Bar-Kochba felkelést véresen verték le a rómaiak, válaszul megkezdődött a zsidóság széttelepülése a világ minden tájára. DIASZPÓRA. A zsidóság elenyészően kis része helyben maradt, Izraelben (Jerzsálem környékén)
3. Izrael területére ezt követően arab-palesztin betelepülés történt. Palesztinok = önmagukat az ősi filiszteusokkal azonosítják, ám erre nincs bizonyíték (arab nyelv, szokások vallás)
4. A világ zsidósága 1897 -ben megtartotta az első cionista világkongresszust Baselben, Herzl Tivadar elnökletével. Megszületett a cionizmus eszméje, mely Szent Sion kultikus hegyéről kapta nevét. Lényege, hogy a cionizmus a nemzetközi zsidóság vágya és terve a zsidó nép újbóli egyesítésére történelmi hazájukban Izraelben. Vagyis a zsidók vissza akart térni őseik földjére. 
5. Megindulnak az úgynevezett aliják, a zsidók betelepülései a területre a századfordulótól.
6. Újkori történet:
7. Az Izraelbe érkező zsidók arab-palesztin lakossággal találkoznak. Elkezdik felvásárolni a fellahok (palesztin földművesek) földjeit. Kialakul a kibuc-mozgalom: a zsidók kis közösségekben megtanlják a földművelést. 
8. A terület stűtusza: a XIV. századtól oszmán terület, majd az I.vh. után angol mandátum-terület lesz (mivel a háborúban vesztes Törökországtól elveszik). Az angolok képtelenek kezelni a zsidó betelepüléseket és az első összecsapásokat arabok-zsidók között. (A tömegesen érkező zsidókat táborokba zárják pl Cipruson.)
9. Anglia végül átadja a problémát az ENSZ-nek. Az ENSZ engedélyt adott egy zsidó és egy palesztin állam megalakítására. Az ENSZ 181.számú határozata: 1947 november 29-ben: mindkét nép alakíthat a területen államot. Ám csak a zsidó állam jön létre 1948-ban Ben Gurion elnökletével. A XX. század második felében a környező arab államok a palesztinokat támogatva több háborút indítottak Izrael ellen, mely ezeket sorra visszaverte.

Arab-izraeli háborúk:

Izrael állam 1948 -as kikiáltásával azonnal megkezdődtek az arab-izraeli háborúk, melyek közül ötöt tart nyilván a történettudomány, ám hatodik háborúként a második nagy intifádát is oda lehet sorolni, saját polgárháborúként, mely négy ezer palesztin és ezer izraeli életet követelt. A háborúk tehát a következők voltak:

• Első arab-izraeli háború: 1948-1949 Izrael megvédi magát
• Második arab-izraeli háború: 1956, a szuezi válság miatt
• Harmadik arab-izraeli háború: 1967 -ben megszállt területeket eredményez
• Negyedik arab-izraeli háború: 1973 Izrael újra megvédi magát
• Ötödik arab-izraeli háború: 1975, a libanoni PFSZ elleni izraeli támadás
• Második nagy intifáda: 2000 - 2005 Izraeli - palesztin harcok

A jelenleg érvényes szabályzó szerződés: Gáza-Jerikó autonómia egyezmény, 1994 (Kairó) mely Jasszer Arafat palesztin vezető érdeme, aki a békés rendezést akarta elérni Palesztina és Izrael között. A szerződés szerint Palesztina önkormányzati jogokat kap de külpolitikailag és hadseregét tekintve nem önálló, hanem Izraelhez tartozik. (Van ENSZ képviselete, zászlója, rendőrsége, saját törvényhozása ... stb.) 

Sokkal később 2006-ban jött létre Gázában a Hamasz, mely Araattól eltérően Izrael megsemmisítését célozza. Azóta a palesztin- izraeli viszony válságok és háborúk sorozatává vált.

Kommunista Kína

1911-ben polgári forradalom tör ki Kínában így az utolsó kínai császár Pu Ji lemond 1912-ben. Két mozgalom harca kezdődik meg az 1920-as években: az egyik oldalon a kínai nemzeti párt Kuomintang állt és vezetője Csang Kaj-sek, a másikon pedig a kommunisták álltak Ma Ce-tung vezetésével. (Mao 1921-ben egyik alapítója a Kínai Kommunista Pártnak.)

Az 1920-as évektől polgárháborúba sodródott az ország kommunisták és nemzeti közti harcban. Fordulat következik: 1934-35 "Nagy menetelés", amikor felülkerekednek a kommunisták.

Közben a második világháborúban egy időre japán megszállás alá került. Végül Mao Ce-tung vezetésével a kommunisták győztek és 1949-ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot.

Az új kínai állam megszállta Tibetet. Mao Ce-tung 1966-ban meghirdette a „kulturális forradalmat”. Ennek lényege: 1966 és 1976 között egy erősebb kommunista diktatúra bevezetése a kevésbé elkötelezett kommunisták és burzsuák (nem kommunisták) bebörtönzésével, megölésével. Kína innentől igazi kommunista diktatúraként élte mindennapjait.

Kína a hidegháború után óriási fejlődésbe kezdett, mára gazdasági nagyahatalom lett. Kína jelenleg hibrid-rendszer vagyis politikailag kommunista diktatúra, ám gazdaságilag nyugati mintájú piacgazdaság.