Párizs környéki békék
Az I. világháború végén az Antant az 5 vesztes országgal külön-külön kötött békét melyeket összefoglaló néven hívunk Párizs-környéki békék.
- Az 5 vesztes ország: Németország, Ausztria, Bulgária, Magyarország, Törökország.
- Az 5 békeszerződés mindegyike 3 részből állt: 1. Új határok kijelölése, területek elvétele 2. Haderő korlátozás 3 Jóvátétel fizetése.
- A döntnökök: Clemenceau (Klemanszó), Woodrow Wilson (USA), Lloyd George (Anglia), Vittorio Orlandó (Olaszország).
Magyarországgal a békét Versailles egyik épületében a Grand Trianon kastély folyosóján írják alá a békediktátumot
Trianoni békediktátum (1920 június 4.)
Diktátum: Amikor annak aláírói közt nem megegyezés és kompromisszum születik, hanem az egyik fél rákényszeríti akaratát és saját feltételeit a másik félre. Ilyen dokumentum született rólunk Párizs mellett, Versailles-ban a Grand Trianon kastély nagy-folyosóján, 1920 június 4-én. /A képeken: Apponyi Albert, Bethlen István és Teleki Pál szerepelnek, a trianoni békeküldöttség tagjai)
A szigorú büntetésre ösztönző körülmények:
- Az első világháború alatt Románia egy alkuban elérte, hogy az antant oldalára állása esetén megkapja majd Erdélyt
- A környező, újonnan megalakuló kisállamok - mint Románia, Csehszlovákia, Jugoszlávia - antant-barát országokként befolyásolták Franciaországot és Angliát, és elérték, hogy a nyugat nekik kedvezzen. Hálából megalakították 1921-ben a Kisantantot.
- A magyarországi tanácsköztársaság miatt bizalmatlanság alakult ki hazánkkal szemben nyugaton
- A nyugati nagyhatalmak nem akartak egy rájuk veszélyes erős központi monarchiát, mint amilyen az Osztrák-Magyar Monarchia volt.
A magyar küldöttség két legfőbb érvei az enyhébb büntetés mellett:
A magyar küldöttség 1920 január 7-én érkezett meg Párizsba a békekonferenciára, melynek elnöke, Franciaország vezetője, Georges Clemenceau volt. Hazánk követei két érvet vonultattak fel védelmünkben: 1. Magyarország a háború alatt egy nagyobb birodalom részeként nem volt önálló döntéshozói pozícióban a világháború alatt, így nem lehet szigorúan sújtani mindazon politikáért, amit Ausztria képviselt.
2.)A magyar népesség kárpát-medencei eloszlása ősidők óta eléri a Kárpátokat, így az új határoknak ezt figyelembe kell vennie. Ezt bizonyította Teleki híres "vörös térképe", melyen pirossal jelezték a magyarlakta részeket.
A magyar békeszerződés:
A magyar békeszerződés három részből állt, mint a többi békekötés: területi változások (új határok rögzítése), jóvátételi bírság kiszabása és haderőnk csökkentésének elrendelése. A területi változások lényege az volt, hogy hazánk 282 ezer km2-es területét 93 ezerre csökkentették, és ezzel lakosságszáma is 18 millióról 7,5 millióra csökkent! Összesen 3,2 millió magyar rekedt az új határokon kívülre. Hadseregünk maximum 35 ezer fő lehetett és nagy jóvátételi bírságpt szabtak ki ránk, melynek összegét később határozták meg. Az összeg 1923-ban 200 millió aranykoronában lett megállapítva!
A területi rendezés részei:
- Felvidék => Csehszlovákiához került
- Erdély => Romániához került
- Délvidék => Szerb-horvát-szlovén királysághoz került
- Burgenland => Ausztriához került
A béke egyéb részei: A jóvátétel összegét csak 1923-ban határozták meg, mégpedig 200 millió aranykoronában, amit 20 év alatt kellett kifizetnünk. Ám ebből végül csak 30 milliót fizettünk ki, mert 1929-ben a kezdődő világválság miatt elengedték a többit! Haderő korlátozás: maximum 35 ezer lehetett hadseregünk létszáma, és nem lehettek tankjaink, repülőgépeink és nagyobb ágyúink.
A békeszerződés hatásai:
A Magyar Királyság területe 282 ezer km2 -ről 93 ezer km2 -re csökkent, lakossága pedig 18,2 millióról 7,6 millióra! Elcsatolták a történelmi Magyarország 2/3-át, csupán egyharmadot hagytak meg nekünk.
- Határainkon kívülre került 3,2 millió magyar.
- Elvesztettünk természeti kincseink, fa, só vasérc területeink legtöbbjét.
- Elvesztettük tengeri kijáratunkat
- Átalakult és torzult lett közlekedési hálózatunk.
- Lelki sérüléseket szenvedett a magyarság, mely talán soha nem gyógyul be.
Revízionizmus: Egy 1920-tól egészen a II.világháborúig meglévő törekvés, vágy majd kormányzati akarat a történelmi Nagy-Magyarország visszaállítására.
A magyarság sértett és sebzett módon vette tudomásul a békediktátumot, 1920 június 4 gyásznap lett hazánkban. A korszak jelmondata így hangzott: "Csonka Magyarország nem ország, egész Magyarország mennyország" A trianoni béke aláírásától kezdve 24 éven keresztül (Horthy-korszak) minden megtett a magyar állam a revízióért, azaz a diktátum megváltoztatásáért. Ez a törekvés sodorta hazánkat a 30-as években Hitler oldalára.
A békeszerződés megváltoztatására tett kísérlet:
Az Ausztriának átadandó Burgenland esetében Prónay Pál vezetésével a szabadcsapatok (Héjjas Iván, Friedrich István, illetve Ostenburg-Moravek Gyula különítményei) megakadályozták Sopron elcsatolását! A kormányzat hallgatólagos jóváhagyásával feltartóztatták a terület átvételére készülő osztrák csendőrséget. 1921 október 4 –én Prónay Pál Felsőőrött „alkotmányozó nemzetgyűlést” rendezett, amely Nyugat-Magyarországot Lajtabánság néven önálló tartománnyá kiáltotta ki. Az antantbizottságok felügyelete mellett 1921 december 14-16 –án megtartott népszavazáson Sopron lakosságának 72,8% -a Sopron környéki lakosságának pedig 45,6% -a, tehát a megkérdezetteknek együttesen mintegy kétharmada a Magyarországhoz tartozás mellett szavazott. A város és környéke így – az enyhe német többség ellenére – továbbra is magyar terület maradt. A nemzetgyűlés ezért a Civitas fidelissima, azaz a Leghűségesebb város címmel jutalmazta Sopront.
A trianoni békeküldöttség sorsa:
Az Apponyi Albert, Bethlen István és Teleki Pál vezette békeküldöttség megtagadta a diktátum aláírását és lemondott 1920 május 19-én. Helyettük az aláírók 1920 június 4-én: Drasche-Lázár Alfréd (rendkívüli követ) és Benárd Ágost (munkaügyi miniszter) lettek.
***
