A reformkori Magyarország

Általános jellemzés:A Nyugat-európai országokra jellemző modern berendezkedés helyett (mely a feudális viszonyokat és a jobbágyságot már rég felszámolta) nálunk még az 1830-as években is szinte középkori-feudális körülmények uralkodtak. A nemesség a jobbágyait nyúzta, nem fizetett adót és a feudális törvények miatt (mint az ősiség) az ipari forradalom nem tudott eljutni az országba.

Gazdasági viszonyok: 

• Elmaradott közlekedési viszonyok, rossz utak (nagyon kevés kövezett út). A fejlődés egyetlen jele: 1846-tól az első vasútvonal: Pest - Vác között kiépül.
  
• A hitelhez jutást akadályozta a Nagy Lajos korában, 1351-ben hozott ősiség törvény, ami szerint a nemesi földet nem lehet eladni. Mivel pedig nem lehet eladni, így fedezetként sem használható hitelhez. Így a magyar nemesek nem kérhettek hitelt gazdaságaik fejlesztéséhez, modernizálásához.
• Nagyarányú robotoltatás zajlott, az árutermelésre áttérés miatt. A földesurak növelték majorságaikat, tagosították földjeiket és áttértek a vetésforgóra. (Dohány, repce, cukorrépa és burgonya termesztés megnőtt.)
• Mérsékelt újításként megjelent a rideg állattartás helyett az istállózás és elindult némi iparosodás is, például kialakult a malomipar, cukorgyártás.
• Nagy probléma volt azonban a jobbágyi viszonyok, céhek megléte, és az a kereskedelmi szerep, melybe Ausztria kényszerítette Magyarországot. Vagyis hogy hazánk legyen a birodalom éléskamrája.

Társadalom az 1800-as évek elején

A nemesség helyzete: A körülbelül 600-700 ezres magyar nemesség vagyonilag nem volt egységes. Több csoportra oszlott: arisztokrácia, köznemesség, bocskoros nemesség.

Társadalmi rétegek:

1. Arisztokraták, nagybirtokosok: ők adták a minisztereket, főispánokat. Több tízezer holdas birtokaik voltak. (1 hold = 5755 m2) Szinte mindannyian udvarhűen viselkedtek és elleneztek mindenfajta változást. Aulikus nemesek is mondták őket. Ide tartozott például a Széchenyi-, Zichy-, Andrássy-, Dessewffy-, Festetics-, Eszterházy család. A konjunktúra (fellendülés) idején sokan közülük korszerűsítették birtokaikat (istállózás, vetésforgó, új fajták) és áttértek a jövedelmezőbb majorsági gazdálkodásra. Vagyis a jobbágytelkek helyett a majorságaikat bővítették (nincs adó + robotoltathatnak ezeken a földeken) Ide tartozott például Széchenyi és Batthyány Lajos is.
2. Köznemesek: Lényegesen kisebb birtokkal és vagyonnal rendelkeztek. Nem volt elég tőkéjük fejlesztésekre. Sokan elszegényedtek közülük. (Sok 300 hold alatti birtok már nem biztosította a köznemesi életszínvonalat.) A köznemesek a vármegyei életben aktívan részt vettek. Jelen voltak a megyegyűléseken, és ők adták a megyegyűlések tisztviselőit is. Fokozatosan eladósodtak így a reformok iránt fogékonyak lettek. Ebből a körből került ki Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Kölcsey Ferenc és Wesselényi Miklós is.
3. Bocskoros vagy hétszilvafás nemesek: Elszegényedett, 300 holdnál kisebb birtokokkal rendelkező és pár holdas, vagy földnélküli nemesek tartoztak ide. Egy részük polgári pályát választott (orvos, ügyvéd lett). Nagy részüket a reformkorban rendszerese megvesztegette az udvar, hogy a reformok ellen szavazzanak.
4. Polgárság: Azok a rétegek, akik nem földből éltek vagyis nem a nemesek és nem a jobbágyok. Például: kereskedő, iparosok, céhmesterek, városi értelmiség (tanár, mérnök, orvos).
5. Jobbágyság: A feudális terheket és személyi függést elviselő réteg. Lakosság 80%-a.
6. Munkásság: A reformkorban még nem alkot társadalmi réteget csak majd a dualizmus idején (1867-1918)

Kiegészítés:

Jobbágyság és polgárság

• A jobbágyok közé tartozott a lakosság kb. 75-80% -a. Egy nagyon kis részük egész telken gazdálkodott (ami lehetett 22-62 hold is), de többségük töredék telken élt. Sok volt a földtelen, bérmunkából élő zsellér is. (zsellér = föld nélküli agrár munkás, paraszt)
• A városok lakóinak többsége polgár volt. Ide tartozott a lakosság 10-14% -a. Például: iparosok, kereskedők, tanárok, orvosok ... stb. Bár számuk növekedett, a céh rendszer és a feudális törvények miatt miatt nem tudtak valódi magyar ipert, kereskedelmet és tőkés viszonyokat kialakítani. Többségük városokban élt. A polgárságon belül fokozatosan növekedett az értelmiség aránya (30-40 ezret is elérte 1830-ra)

D O L G O Z A T

 ***