Rákosi Mátyás (1892-1971)
Rákosi Mátyás a második világháború utáni évek Magyarországának kommunista diktátora volt 1945 és 1956 között. Hatalma az országba bevonuló (németeket kiűző) szovjet hadseregre támaszkodott és elnyomó erőszak-szervezeteire mint az ÁVO (és ÁVH). [Államvédelmi Osztály és Államvédelmi Hatóság]
Rákosi Mátyás életének 7 legfőbb állomása:
- Rosenfeld Mátyás (1892), kereskedelmi iskolát végzett, az I világháborúban katona, orosz hadifogsága után kommunista.
- Tanácsköztársaság: kereskedelmi, szociális népbiztos, majd Bécsen át a Szovjetunióba menekül. Sztálin barátja lesz.
- Hazatér a Horthy-kori Magyarországra, 15 évre börtönbe kerül (1925-1940 között). Sztálin eléri kiengedését, Moszkvában él 1940 és 1945 között.
- A németek kiűzése után jön Magyarországra (1945 januárjában). A kommunista párt vezetője, irányítja a hatalomátvételt 1945-1949 közti években.
- 1949-1956: hazánk teljhatalmú diktátora, személyi kultusszal, a szovjet hadseregre és az ÁVH -ra támaszkodva
- Néphangulat Rákosi ellen fordul (1955), Sztálin halálával Moszkvában is bukott lesz, 1956 július: Hruscsov leváltja.
- Élete utolsó 15 évét (1956-1971) a Szovjetunióban tölti: Moszkva, Krasznodar, Tokmak, Gorkij. Meghal: 1971-ben.
[VIDEO - Rákos-kultusz Nemzeti Levéltár]
Tildy és Rajk:
- Tildy Zoltán: eredetileg lelkész, majd 1929-től kisgazda politikus. Miklós Béla után miniszterelnök 2,5 hónapig, majd 2,5 évig köztársasági elnök (1946 február 1 - 1948 augusztus 3-ig), közben Nagy Ferenc a miniszterelnök majd elmenekül a kommunisták elől. Tildyt 1948 juliusában lemondatják és 8 évig háziőrizetben marad. Az 1956-os forradalmi kormányban miniszterelnök helyette. A bukás után 1 évig van börtönben, majd szabadul és 1961-ben hal meg.
- Rajk László: Erdélyi polgárcsalád sarja, 22 éves korától kommunista, a spanyol polgárháborúban is harcolt. A II. vh aladt tér haza, ellenálló lesz. A háború után belügyminiszter (1946 március 20 - 1948 augusztus 5), majd 9 hónapig külügyminiszter. Később 1949 májusában Rákosi koncepciós perben vádolja kémkedéssel, majd kivégezteti 1949 október 15-én.
