Az 1950-es évek Rákosi-rendszere
A második világháború végén a németeket a szovjet erők űzik el Mo-ról. Ezt követően azonban itt maradnak, mint megszálló csapatok. Tevékenységük: támogatás és elrettentés az itteni magyar kommunisták hatalomra kerüléséhez. 1945-töl folyamatosan zajlik a kommunista hatalomátvétel, mely 1949-re lesz teljes.
Az 1945-től még álca mögé bújtatott, majd 1949-től hivatalos kommunista diktatúra alatt több tényező jellemezte Magyarországot. Ezek együttesen váltották ki azt a népharagot, mely 1956 őszén a forradalmat elindította.
- Leszámolások a rendszer ellenségeinek tartott rétegekkel
- Az ÁVO és ÁVH rémuralma
- A személyi kultusz
- A tervgazdálkodás
I.Leszámolás a kommunisták ellenségeivel:
Az 1950-es évek Magarországának (egészen 1957-ig) első fontos jellemzője a rengeteg tisztogatás volt (azaz leszámolás) azokkal, akiket a kommunizmus ellenségének tekintettek.
- 1.)Mindszenty-per: Letartóztatták és vallatásnak vetették alá Mindszenty József esztergomi érseket, bíborost, amiért nyilatkozataiban bírálta a kommunista diktatúrát. Az egész világ felháborodott ezen. Börtönbe került (1949-ben) majd háziőrizetbe, ahonnan majd az 56-os forradalmárok szabadítják ki.
- 2.)Tábornok-perek: Megtisztították a hadsereget a tábornok perekben
- 3.)A közigazgatás megtisztítása: A hivatalnokokt úgynevezett "B" listákra tették, ha gyanúsak voltak (rendszer-kritikusak, korábban horthysták, nyilasok)
- 4.)Hortobágyra kitelepítések: 1949-1953 közt tízezreket telepítettek a Hortobágyra (arisztokratákat és ellenségnek tartott gazdagokat, Horthystákat) kényszerszállásokra.
A Rákosi-rendszer megszabadult mindazoktól, akik bármilyen módon veszélyesek lehettek a kommunista hatalomra és egyúttal ezzell meg is félemlítették a lakosságot. Az 50-es évek groteszk ábrázolása A tanú című film.

II. Az ÁVO és ÁVH
Megalakult az ÁVO (Államvédelmi Osztály) majd 1948-ban az ÁVH (Államvédelmi Hatóság) mely teljhatalommal felruházva tartóztathatta le a politikailag gyanúsakat. A recski táborba 1950-1953 közt 1300-an raboskodtak. A táborba kifejezetten politikai okból kerültek az emberek. Azokat hozták ide, akik elégedetlenkedtek, lázítottak vagy a rendszer ellen tiltakoztak.

Az ÁVH jellemzői
- 1948 és 1956 közt működött (1953 -tól némi hatáskör csökkentéssel)
- Főbb osztályai: Főosztály: hálózati tevékenység, vagyis a lakosság ellenőrzése, megfigyelése, 2. főosztály: kémelhárítás-hírszerzés, Többi osztály: levél-telefon ellenőrzés, rádiólehallgatás, határvédelem, politikai elítéltek őrzése, gazdasági feladatok (1953-56 közt 14 osztályból állt)
- ÁVH táborok: Recsk, Kazincbarcika, Kistarcsa, Tiszalök
- Teljes létszáma 30 ezer fő volt (ebből: 15 ezer határőr) és ehhez jött 40 ezer besúgó
- Az ÁVH közvetlenül a trojka alá tartozott (Rákosi, Gerő, Farkas), de volt külön vezetője is: Péter Gábor, aki az ÁVH központjából, az Andrássy út 60 alól vezette a szervezetet. (Ma az épület: Terror Háza Múzeum)
III. Személyi kultusz
A diktatúra egy formája. A legfelső állami vezető kötelező (diktátor), kikényszerített rajongás-szerű tisztelete. Magyarországot 1949 és 1956 között Rákosi Mátyás alakított ki személyi kultuszt (Sztálint utánozva. Ezt néhány bizalmasa (Gerő Ernő, Farkas Mihály, Révai József) segítette fenntartani.
Az ÁVH uralt mindent. Államvédelmi Hatóság. Voltak nyomozóik, fegyvereseik, és besúgóik is.
Megfélemlítés: A rendszer leszámolt mindenkivel, aki kritizálta a kommunistákat: kivégezték Rajk Lászlót (korábbi minisztert), bebörtönözték az ország esztergomi érsekét, Mindszenthy bíborost, a Hortobágyra telepítették az "osztályellenségeket"
IV. A tervgazdálkodás
Tervgazdálkodás szerint működött az ipar: a pártvezetés 5 évente előre meghatározta, hogy az országnak miből, mennyit kell termelnie. A vezuetés főleg a nehézipart és a fegyvergyártást támogatta, hogy hasznos szövetségese legyen a Szovjetuniónak. Mindezek miatt az 50-es évek közepére visszazuhant az életszínvonal. Link (Hofi - malacok)
Jutalom vagy böntetés az alapján, hogy teljesítették vagy nem teljesítették az előirányzott terveket. Rákosi a nehézipar fejlesztését erőltette, holott az ország adottságai nem erre voltak alkalmasak. Rákosi mégis azért kívánta ezt a szektort fejleszteni, hogy Sztálin szemében hasznos szövetségesnek tüntesse fel Magyarországot
Kollektivizálás, azaz közös tulajdonba vették a földeket (1949-1953). Ha a módosabb gazdák ellenálltak földjeik, traktoraik elvételénél, akkor kulákoknak bélyegezték őket és eleinte kisebb majd egyre nagyobb büntetésekkel sújtották.
Nagy Imre felbukkanása

A kommunisták egyik része meggyőződéses (naiv) kommunista volt, akik hittek abban, hogy egy ilyen rendszer működhet emberbarát módon is. Ilyen volt Nagy Imre is. Léteztek úgynevezett keményvonalas kommunisták is, akik csak a hatalmat szerették és kegyetlen módon bárnak a néppel (mint Rákosi).
Nagy Imre agrár-szakember volt a háború utáni kommunista vezetésben, majd 1953-ban lehetőséget kapott arra, hogy miniszterelnökként reformokat vezessen be. Kinevezésének háttere: Rákosi ellen 1953-ra országos elégedetlenség indult, így Hruscsov egy időre mellőzte és 1953 nyarán, ekkor nevezte ki Nagy Imrét miniszterelnöknek.
Nagy Imre emberbarát reformokat hajtott végre: visszafogta az ÁVH -t, leállította a kollektivizálást, és a nehézipar helyett az életszínvonal emelését támogatta. Az ország lelkesedéssel fogadta reformjait. Végül azonban a nemzetközi helyzet miatt mégis leváltották és visszatért Rákosi. Folytatódott tehát az elnyomás.
