A szerzetesrendek

A VI. századra kialakul a világi papság és szerzetesség kettős rendszere. A világi papság a lakosság ügyeivel foglalkozott: misék tartása, keresztelés, esketés, temetés, adószedés. Ezzel szemben a szerzetesek elvonultak a világtól és két válfajuk alakult ki: a remeték és a szerzetesrendek. Utóbbiak kolostorokban éltek szigorú regula szerint

Első szerzetesrend: Bencés rend volt (529, Monte Cassino). Később megjelentek a kolduló rendek: Ferences rend (1209) és a Domonkos rend (1215). Egyéb szerzetesrendek: Ciszterciták, Premontrei rend, Pálosok, Karmeliták, Karthauziak. ... stb.

Az invesztitúra háborúk

Invesztitúra = a püspökök és más egyházi vezetők kinevezése. Ezt a jogot eleinte a császárok gyakorolták, ám később a pápa akarta megszerezni a kinevezési jogot. A vita háborúvá fajult, ezek voltak az invesztitúra háborúk, a XI - XII. században.

Az egyház állapota a 10-11. században: Rossz állapotok, erkölcstelenség és szimónia jellemezte. SZIMÓNIA = mikor érdemtelenek pénzért vásárolnak, püspöki kinevezéseket. A papok ekkoriban egyházhoz nem méltó módon dőzsöltek, nőkkel éltek, elhanyagolták egyházi feladataikat. Szükséges lett a megújulás.

Egyházi reformok:

• Cluny bencés kolostorából indult ki az egyik reformmozgalom, mely megszüntette a szimóniát és az erkölcstelenségeket
• A másik megújulási törekvést VII. Gergely indította el, ez a pápai hatalom megerősítését és a püspöki kinevezések megszerzését célozta
• Mindkettő sikeresen alakult, de háború is kellett hozzá a császárral.

Invesztitúra háborúk: 

• Az 1059-es lateráni zsinat a pápaválasztást a bíborosokra bízta, plusz VII. Gergely 1075-ben a Dictatus papae nevű iratában rögzítette: a pápa leválthatja a császárokat és csak ő nevezheti ki a főpapokat.
• IV. Henrik válaszul kimondta a pápa lemondatását, mire VII. Gergely kiátkozta. Kiátkozás = pápai utasításra a kiátkozott személyt megfosztják minden jogától, vagyonától és attól a kötelezettségtől, hogy hűbéresei, jobbágyai szolgálják. Szabadon meggyilkolható lesz.
• A kiátkozás után IV. Henrik meghátrálni kényszerült, mert fellázadtak ellene a főurak. Canossa várásban megbocsátást kért a pápától, amit meg is kapott, de utána seregével megtámadta Rómát. A pápa a normannok segítségével elhárította a vészt.
• A következő pápa II. Callixtus kiegyezett IV. Henrik utáni császárral V. Henrikkel, ez volt a Wormsi konkordátum. A konkordátum lényege: a püspököket a pápa nevezi ki, de a vagyoni beiktatása a császár joga marad.
• A későbbiekben volt még egy jelentős invesztitúra háború 1176-ban az itáliai városok ügyében I. Frigyes császár és III. Sándor pápa közt. Ám itt is a pápa győzött a Lombard Ligával összefogva a Legnanói csatában.

A középkor: A Nyugat-Római Birodalom 476-os felbomlásától egészen Amerika felfedezéséig, 1492-ig terjedő majd ezer évet nevezzük így. (Az ókor - középkor - újkor "felosztás" szerint.) Az emberiség sajátos korszaka volt, melyhez a legtöbben koszos utcákat, lovagokat, járványokat és nyomort társítanak. Valójában nem is járnak messze az igazságtól.

A középkori berendezkedés alapja: A legfontosabb tényező a föld volt. Feudalizmus a feudum, azaz föld szóból származik! Föld tulajdona csak a királynak volt, aki az ország földjeiből a nemeseknek adogatott, a fegyveres szolgálatért cserébe. Ezek többnyire nemesi örök-birtokok voltak (apáról fiúra szálltak).

Középkori társadalom:

A tipikus középkori feudális társadalomban a parasztság volt a legnagyobb réteg, mindenhol 75-85%-os aránnyal. A polgárságot ekkoriban a kereskedők, iparosok, városlakók alkották de alig 10%-ot jelentettek csupán, hasonlóan az uralkodó réteghez, mely a nemességet és az egyházat jelentette szintén 5-10%-os aránnyal.

I. Középkori nemesség

A középkori társadalom kiváltságos rétege. Jellemzők:

• Nemesség csak a társadalom 5-10%-a (arányuk Európán belül változott)
• Ha báró, grófi, hercegi cím is, akkor főnemes (arisztokrata)
• Nemesi kiváltságok

A középkor legtöbb kiváltsággal elhalmozott rétegét jelentette a nemesség-.

II. Polgárság

Polgárság: Mindazon rétegek tartoztak ide, akik nem földből éltek és nem tartoztak az egyházakhoz sem. Vagyis a nemesség, jobbágyság és papság kivételével a polgárságba tartozott a maradék lakosság. Kereskedők, iparosok, később értelmiségiek. Pl: kovácsmester, kocsmáros, kereskedő, orvos.

• Megjelennek a városok
• A városok külön jogokat szereznek maguknak pl önkormányzatiság. Szenátusok állhatnak a városok élén
• Városoknak adományozott jogok a király által: vásártartási jog, árumegállító jog.

Megjelennek a céhek:

Szakmánként és városonként megalakuló iparos vállalkozások voltak, melyek közösen döntöttek, árak, bérekről, mestervizsgákról és képviseltették magukat a városvezetésben is. 

Ha egy városban például 3 patkolókovács alkotott céhet, akkor mindegyikben ugynannyiért patkolnak és ugyanannyit fizetnek a dolgozóknak. 

Céh dolgozói: céh mester => céhlegények => céh inasok

A középkor végére a céhrendszert felváltja a manufaktúra rendszer. Míg az előbbinél egy adott mester csinált minden munkaműveletet (lassan, drágán de jó minőségben), addig a manufaktúrában más-más személy végezte az egyes műveleteket (de gyorsan, olcsón gyengébb minőségben). 

Mestervizsga: egy adott termék elkészítése a céhmesterek előtt (mestermű). Kontár: céhen kívüli személy.

Várostípusok:

Magyarországon 3 várostípus alakul ki: bányaváros, mezőváros, szabad királyi város 

• Mezővárások: Mindig van földesuruk, korlátozott önkormányzatisáh
• Szabad királyi város: nincs földesúr csak a király rendelkezett felette, önkormányzatiság (szenátusa van) 
• Bányaváros: A bányászat idejére megkapja a szabad királyi városok jogait

III. Kereskedelem

Három fontos útvonal látta el Európát Ázsia termékeivel. Ezek a keresztes háborúk korától egészen a nagy földrajzi felfedezésekig a kontinens "verőerei" lettek.

• Selyemút és levantei út: Főbb termékek, melyeket Indiából és Kínából hoztak Európába ezen az útvonalon: selyem, gyapot, fűszerek. Mindezekért cserébe ipari eszközöket vittek Ázsiába. Végpontjai: Kína - India => szírai, levantei partok => Itáliai városok (Velence, Genova)
• Hanza útvonal: Észak-Európában, tengeri úton bonyolódott. Baltikumi fa, hal, borostyán Flandriába.
• Champagne útvonal: Az előző kettőt kötötte össze Franciaországban.

IV. Újítások a középkor hajnalán

Technikai forradalom:

• Nehéz-eke
• Szügyhám (a római nyakhám helyett)
• Többnyomásos gazdálkodás, vetésforgó
• Szél- és vízi malmok

Az újítások hatása: sokkal több élelmiszer, javuló körülmények, nagyobb népesség Európában.

A két és háromnyomásos gazdálkodás: A művelésre szánt földet több részre osztják és miközben csak az egyiket vetik be, a másikat pihentetik. A pihentetett rész az ugar. Háromnyomásos gazdálkodásnál két részt vetnek be, az egyiken tavaszi, a másikon őszi gabonát termesztenek.

A Szovjetunió felbomlása

Mihail Gorbacsov 1985-ben lett a Szu első embere. Meghirdette a politikai élet és a gazdaság átalakítását. (Peresztrojka - Glasznoszty). Gorbacsov úgy képzelte, hogy a Szovjetunió rendszerváltása a 15 tagköztársaság egyben tartásával is lehetséges. Súlyosan tévedett: Litvánia már 1990 márciusában bejelentette kilépését, majd 1991 januárjában további 5 tagköztársaság távozott a Szovjetunióból.

Gorbacsov nem tudta megállítani a széthullást, ám a keményvonalas kommunisták Gennagyij Janajev alelnök és Vlagyimir Krjucskov KGB parancsnok vezetésével puccs formájában kísérletet tettek erre. 1991 augusztus 18-án őrizetbe vették a Krímben nyaraló pártfőtitkárt. Ám puccsuk csak 3 napig tartott: 1991 augusztus 21-én Borisz Jelcin (a Népi Küldöttek Kongresszusának elnöke) a moszkvai parlamentnél átvette tőlük a hatalmat. A puccsisták elmenekültek, Gorbacsov pedig visszatért Moszkvába, de új helyzetet talált, nem maradt más számára csak a lemondás. A Szovjetunió 1991 december 25-én felbomlott, egykori területéből 15 önálló ország született. A legjelentősebb, Oroszország élén Borisz Jelcin kezdte meg elnökségét.

A hidegháború vége:

• Megkezdődött a csúcstalálkozók ideje: az USA és a Szovjetunió elnökei 1985-1990 közt 6 csúcstalálkozón tárgyaltak a hidegháború lezárásáról. Legfontosabb a máltai csúcs volt 1989 decemberében.
• A berlini falat 1989 november 9-én bontotta le a német nép. Ezt az eseményt tekintjük a hidegháború végének.
• A Szovjetunió 1991 decemberében felbomlott. Létrejött Oroszország és 14 másik független állam (pl. Ukrajna, Lettország, Litvánia, Kazahsztán ... stb) Berlini falról: LINK
• Gorbacsov bukása: 1991 nyarán Gorbacsovot félreállították, Oroszország elnöke Borisz Jelcin lett (1991 nyarán), az ő hivatali ideje alatt jöttek létre a szovjet utódállamok.

Jugoszlávia felbomlása 

Jugoszlávia mint föderatív állam 1929 és 1991 között létezett. A Jugoszláviát alkotó államokat Josip Broz (Tito) egybentartotta haláláig 1980-ig. Halála után azonban Jugoszlávia népei közt súlyos ellenségeskedés kezdődött, majd megfogalmazódott Szlovénia, Horvátország elszakadási szándéka. Szlobodan Milosevics 1989 -ben lett az ország elnöke, és kijelentette: nem engedi az ország széthullását.

Az egykori Jugoszlávia területén 1991 és 2001 között zajló harcokat (Milosevics elfogásáig) délszláv háborúknak nevezzük, melyekben összesen 100-150 ezer ember vesztette életét. A két legfontosabb jugoszláv politikus tehát: Josip Broz Tito és Szlobodan Milosevics voltak.

Délszláv háborúk

Összesen 4 háború zajlott 1991 és 2001 között:

• Szerb - szlovén háború: 1991-ben Szlovénia elszakadási hárca. Valódi fegyveres konfliktus nem volt
• Szerb - horvát háború: 1991-1995 közt Horvátország háborúja Szerbiával. Katonai összecsapások kísérték. Vukovár ostroma (1991 augusztus-november) kb 2 ezer elesett katona (a két oldalon együttesen) és ezer meghalt civil. Egy kb 35 ezres szerb haderő ostromolta a várost, melyet csupán 1800 horvát katona védett. Három hónapig tudtak kitartani, a védők többsége elesett a harcban. Modern idők Sztálingrádja lett.  LINK
• Boszniai háború: 1992-1995 között zajlott. Boszniát három nemzet (bosnyák-szerb-horvát) és három vallás lakja (katolikus-horvátok, muszlim-bosnyákok, görögkeleti-szerbek) A belsó feszöltségek jelentősek voltak a 90-es évek kezdetére. Bosznia-Hercegovina elszakadása ezek miatt csak harcok árán sikerülhetett. Etnikai harcok zajlottak 1995-ben Bosznia szerte. Létrejött a boszniai szerbek több szabadcsapata, melyeket Belgrád támogatott. Az egyik Zeljko Raznatovics csapata (Arkan Tigrisei) úgynevezett etnikai tisztogatásokba kezdett. Szintén számtalan kegyetlenséget hajtott végre Ratko Mladics tábornok egysége. Ők hajtották végre a Srebrenicai mászárlást (1995 július 11-én) Mladics szerb tábornok parancsára 8700 bosnyák lakost végeztek ki.
• Koszovoi harcok 1999/2000 Végül az albánok lakta Koszovó elszakadása is harcok árán sikerült 1999-ben. Az USA is beavatkozott, amikor Milosevicsot Belgrád bombázásával kényszerítette meghátrálásra. A bombázások 1999 március 24-én kezdődtek. Milosevicset végül elfogták Belgrádban (2001 április 1), majd 2002-ben Hágában bíróság elé állították. Az ítélet-hirdetés előtt azonban még a tárgyalás alatt meghalt infarktusban (2006 március 11.).

Kiemelkedő események: srebrenicai mászárlás (1995 - Bosznia), Daytonai béke (a boszniai háború lezárása), Vukovár ostroma (1991 - horvát-szerb határon, a várost a szerbek elfoglalták), Belgrád NATO bombázása

A fenti térkép az egykori Jugoszlávia népeit mutatja. Leolvasható róla, hogy például Boszniában a szerb lakosság hol helyezkedett el és a horvátok saját határaikon kívül hol éltek nagyobb számban.

A török idők eseménytörténete Magyarországon,1526-tól (a mohácsi csatától) Erdély hanyatlásáig terjed. A tanuláshoz segítséget nyújt az órai jegyzet:

***

***

***

***

Magyarország a háborúban

Magyarország jellemzői háború alatt:

• A legtöbb magyar katona az isonzói fronton (Olaszország) és Premysl ostromainál esett el (Galícia). 
• A Monarchia 1916-ra kimerült minden szempontból (gazdaságilag és katonailag is).
• A vereségek hatására odahaza 1917-től fokozódik az elégedetlenség.

A háború végén az állapotok (1917-1918):

1.) Nyomor: A háború utolsó évére Magyarországon nagy lett a nyomor, az éhezés, a munkanélküliség és az elégedetlenség.

2.) Spanyolnátha járvány dúl Európa-szerte: 1918-1919-ben.

3.) Belpolitikai válság alakul ki Magyarországon. A parlamentben két politikai tábor állt egymással szemben: a miniszterelnök, Tisza István vezette konzervatív tábor és a Károlyi Mihály gróf vezette ellenzék. Az 5 legfontosabb kérdés, amiben a két oldal közt vita volt, és amit az ellenzék követelt, a következő:

Öt vitás kérdés:

• - a háborúból való azonnali kilépés
• - a Monarchiától való elszakadás
• - általános választójog bevezetése (a cenzusos helyett) 
• - földosztás a parasztoknak
• - szabadságjogok kérdése

Az őszirózsás forradalom

Forradalmi események:

A Károlyi vezette ellenzék 1917 nyarán fogott össze, amikor 4 párt lépett koalícióra egymással: a szociáldemokraták, a polgári radikálisok (Jászi Oszkár), a Demokrata Párt és a Károlyi párt. Megalakították előbb a Választójogi Blokkot, majd 1918 őszén a Nemzeti Tanácsot. Negyedik párt: a szociáldemokraták (parlamenten kívüliek).

A forradalom: 1918 október 28-án tüntetések zajlottak Pesten, a lánchídon kisebb csata is kialakult a rendőrség és a tömeg közt. A tüntetők a Nemzeti Tanács hatalomra kerülését követelték. Október 29 és 31 közt a forradalom oldalára állt a rendőrség és a hadsereg egy része is. A katonák sapkájukon a királyi monogram helyére őszirózsát tűztek. Végül IV. Károly meghátrált és október 31-én kinevezte Károlyit miniszterelnöké. Tiszát pedig megölték a forradalmárok (ismeretlen katonák).

Az első magyar köztársaság (1918 október 31 - 1919 március 20.)

A forradalom győzelmével létrejön egy polgári, parlamentáris berendezkedés Károlyi Mihály vezetésével. Az alig 4 hónapos időszak sikereket és kudarcokat is hoz.

1.) A polgári kormány sikerei: A kezdetekben meghatározott 4 célt azonnal végrehajtották, vagyis az országot kiléptették a háborúból (belgrádi fegyverszünet 1918 nov. 13-án), kimondták a Monarchiától való elszakadást (1. számú néphatározat a független Magyar Népköztársaságról – 1918 nov. 16.), bevezették az általános választójogot, a polgári szabadságjogokat és törvényt hoztak a földosztásról is. Az ország élére egy több pártból álló koalíciós kormány került.

2.) A polgári kormány kudarcai:

1. Nem sikerült végrehajtani a földosztást, mert a birtokosok megtagadták földjeik feldarabolását. Csak maga Károlyi kezdte meg saját földjei szétosztását Kápolnán.
2. Az új rendszer nem tudta megoldani az országos nyomort, munkanélküliséget és éhezést.
3. Megerősödtek az országban a politikai szélsőségek: a szélsőjobboldaliak (nácik) illetve a szélsőbaloldaliak (kommunisták). A MOVE (Magyar Országos Véderő Egylet) és a KMP (Kommunisták Magyarországi Pártja) is 1918 novemberében alakult. Tüntetésekkel zavarták az ország működését. Károlyi mindkettő ellen fellépett, a kommunista vezetőket, például Kun Bélát le is tartóztatták.
4. Külpolitikai kudarcok: A cseh, román és szerb csapatok nem tartották be a belgrádi fegyverszüneti egyezményt és tovább törtek előre, magyar területeket elfoglalva. Az antant eltűrte a szabályszegést, a magyar kormány pedig kivonta sőt leszerelte erőit. Végül 1919 március 20-án az antant erők helyi parancsnoka, Ferdinand Vix egy jegyzékben utasította arra a kormányt, hogy adja át az ország területeit a Debrecen-Hódmezővásárhely vonalig.

A polgári kormány bukása:

Károlyi nem akarta elfogadni a Vix jegyzéket, így lemondását fontolgatta. Úgy tervezte, hogy a hatalmat a szociáldemokratáknak adja majd át. Ám a kommunisták megelőzték ebben és kijátszották: szövetségre léptek a szociáldemokratákkal és közzétették azt a hamis hírt, hogy Károlyi rájuk hagyta a hatalmat. Ezek után Károlyi valóban lemondott és külföldre menekült. Idehaza Kun Béláék kikiáltották a Tanácsköztársaságot!

***

Orosz forradalom és bolsevik hatalomátvétel

A cári rendszer: A Romanov dinasztia utolsó tagja, II. Miklós cár volt (1894-1917). Uralma alatt – a századfordulótól - egyre nagyobb lett a nyomor és elégedetlenség Oroszországban. Már 1905-ben volt egy forradalom, amin még különböző ígéretekkel úrrá tudott lenni a cár. Ám az első világháború végére éhínség dúlt, tüzelőhiány lett és a katonák tömeges halála (front kudarcok) miatt országos elkeseredés alakult ki. Újabb forradalom kezdődött.

Forradalom (1917 február 23 – ortodox naptár szerint):

Először orosz arisztokraták megölték a cár bizalmasát, Raszputyint (aki egy szerzetes volt), majd a néptömegek 1917 februárjában tüntetésekbe kezdtek. Miután a kivezényelt katonák is a nép mellé álltak, lemondott a cár. (Le is tartóztatták.) Március 2-án kormány alakult

Kormányok:

• az első ideiglenes kormány, Georgij Lvov herceg vezetésével. (1917 március 2 – július 20)
• második kormány: Alexandr Kerenszkij vezetésével (1917 július 21 – 1917 november 7)

Kettős hatalom rendszere: A cár lemondásától kezdve fél éven keresztül kettős hatalom volt Oroszországban. Részint működtek a polgári kormányok, előbb Lvov herceg, majd Alexander Kerenszkij vezetésével, részint pedig a városokban tanácsok (szovjetek) alakultak.

Mensevikek - bolsevikok: Az orosz szociáldemoikrata párt, mely a marxistákat tömörítette 1903-ban két frakcióra szakadt. Az egyik a Lenin vezette többséget alkotta, mely a bolsinsztvo azaz többség szóból a bolsevik elnevezést kapta, a másikat pedig a  mensevik, azaz kisebbség kifejezéssel jelölték. A szovjetekben sokáig a mensevikek alkották a többséget, és bolsevikok a kisebbséget. A bolsevikok élén Vlagyimir Iljics Lenin állt. (Eredetileg jogász volt, majd a bolsevikok vezére.)

Bolsevik hatalomátvétel (1917 október 25 [november 7.]):

Karl Marx kommunista tanait követték, melynek két alaptétele a következő volt: 1.Minden ember egyenlő 2. A hatalmat azoknak kell adni, akik a javakat előállítják, vagyis a munkás-paraszt rétegeknek.

Bolsevik hatalomátvétel: Lenin, 1917 november 7-én elérkezettnek látta az időt arra, hogy a bolsevikek segítségével átvegye a hatalmat. Emberei elfoglalták a szentpétervári Téli Palotát és a moszkvai középületeket.

• Az ország új neve: Szovjet Oroszország lett, majd 1922-től Szovjetunió. Egyetlen párt működhetett csak az országban: a bolsevikok pártja. Így Lenin vezetésével kommunista diktatúra lépett érvénybe.
• A legfelső szerv a Népbiztosok Tanácsa (kormány), a Szovjetkongresszus és a Központi Bizottság lett.
• Mindent államosítottak, vagyis a gyárakat, földeket, boltokat, iskolákat a nép nevében elvették a tulajdonosaiktól és állami (vagy párt) irányítás alá helyezték.
• Lenin két legfontosabb helyettese: Trockij és Sztálin lett. Közreműködésükkel Oroszország különbékét kötött a Központi hatalmakkal. Ez volt Breszt-Litovszki béke (1918 március 3.)

Polgárháború (1918-1922):

A harcok jellemzői:

• Az Antant beavatkozik a harcokba a cári csapatok oldalán kisebb erőkkel és hasztalanul
• A cári családot, vagyis II. MIklóst, feleségét, fiát és 4 lányát kivégzik Lenin parancsára 1918 július 17-én.
• A harcokat a bolsevikok nyerik, így megalakul a Szovjetunió 1922 december 30-án.

A harcoló felek: 1918 tavaszától 4 éven keresztül, egészen 1922-ig Oroszországban polgárháború zajlott. Egyik oldalon a Lenin vezette bolsevikok álltak, ők voltak a vörösök, a másik oldalon pedig a cárizmust visszaállítani akaró lázadók, vagyis a fehérek harcoltak. A fehérek főleg cári tábornokok vezette csapatokból álltak, akiket antant erők is támogattak. (Kolcsak, Jugyenyics, Gyenyikin). Bolsevik győzelem: A harcokba Lengyelország is beavatkozik a vörösök ellen fellépve, és győzelmei után számára kedvező békét köt. Leninék minden lázadó csoportot levernek, utoljára a Krímben is győznek. Közben, 1918 nyarán a cári családot is kivégzik. Lenin 1924-ben hal meg, a hatalmat Sztálinra hagyja. Létrejön a Szovjetunió.

D O L G O Z A T

Téma: szövetségkötések. első világháború, orosz forradalom

A Habsburgok 

Habsburg család: Európa egyik legmeghatározób uralkodói dinasztiája volt. A Habsburgok Német-római császárokat adtak a XIII. századtól, majd 1526-tól közel 4 évszázadon keresztül a magyar uralkodók közülük kerültek ki. 

A Habsburgok a 13. századig a déli német területeken (a mai Svájcban) birtokoltak csak területeket, majd egy időre a család egy tagja (Rudolf) lett a német-római császár és helyzetét kihasználva családi birtokba vette az osztrák tartományokat. (1278-morvamezei csata)

• A 15. századtól kezdve az összes német-római császár a Habsburgok közül került ki.
• Ferdinánd 1526-ban házasság révén (Jagelló Annával) megszerezte a magyar trónt és innentől majdnem 400 éven keresztül (1918-ig) a Habsburgok adták a magyar királyokat.
• Később, 1556-ban V. Károly után a Habsburg család két ágra szakadt: a spanyol és osztrák ágra.
• A Habsburg Birodalom jellemzői: rendiség, vagyis a nemesek jelentős beleszólással bírtak a kormányzásba. Ugyanakkor az Udvar központosításra törekedett.
• Magyarország a török idők alatt (1526-1699 közt) részben Habsburg vezetés alatt állt, miközben harcot vívott a reformáció terjedése ellen.

A Habsburgok jellemzői:

• katolicizmus azaz katolikus vallásúak és ezt a vallást is támogatják, ellenségei a reformációnak
• konzervativizmus - a hagyományos társadalmi rendszer támogatói, az újító törekvések ellenzői
• Terjeszkedés a török területek és a Balkán felé

Harminc éves háború (1618-1648)

A 30 éves háborúban szembenálló felek:

Egyik oldalon a Habsburg császári hatalom állt és az azt támogató katolikus fejedelmek (pl: a Bajorország), a másikon pedig a nagyobb önállóságra vágyó, protestáns fejedelmek (pl poroszok, szászok) harcoltak. A küzdelem európaivá válik, mert abba sorra avatkoznak küldő országok, mint Dánia és Franciaország.

Vesztfáliai béke (1648):

Lezárta a harcokat, a Habsburgok uralma innentől csak jelképessé válik a Német-római Birodalomban. A Habsburgok miután vereséget szenvedtek, figyelmük a német területek helyett Magyarország felé fordult.

Folytatás: Anglia és Franciaország

Emelt szinten elsajátítandó tananyag

A három fő ellentét, ami miatt kitör a háború: 

• Vallási ellentétek a katolikus Habsburg császár és a protestáns német fejedelmek között
• Az önállóságukat féltő német fejedelmek ellentéte a központosító császári hatalommal szemben.
• Hatalmi viszályok az európai országok és Ausztria közt.

Szakaszai aszerint változtak, hogy mely országok avatkoztak a harcokba. Így a háború 5 szakasza:

• cseh szakasz
• német szakasz
• dán szakasz
• svéd szakasz
• francia szakasz

Defenesztráció: Prágában (Csehország) a vár ablakain kidobják a császári követeket, jelezve, hogy nem fogadják el a katolikus császári elnyomást. Ezzel veszi kezdetét a 30 éves háború.

A harc jellege: zsoldos-seregek küzdenek egymással és a német területeken hatalmas pusztítást hoz a háború. A harcok két nagy hadvezére: Tilly gróf (a katolikus liga hadvezére), Albrecht von Wallenstein (Protestáns Unió hadvezére). 

A külső hatalmak beavatkozása: A dánok és svédek a protestáns fejedelmeket támogatták, mivel maguk is protestáns hatalmak voltak. Ugyanakkor a háború utolsó szakaszában a katolikus Franciaország (XIII. Lajos) is a protestáns oldal mellé áll. Oka: a hatalmi vetélkedés felül írja a vallási szempontokat.

A harminc éves háború következményei:

Vesztfáliai béke:

• A német területeken óriási népességpusztulást hozott a háború (1618-1648)
• Az első nagyobb háború volt, melyben zsoldos-seregek harcoltak egymással.
• A háború végére a Német-Római Birodalom széttagoltsága állandósult. Az egyes fejedelmek teljes önállóságot nyertek.
• A háborút lezáró Vesztfáliai béke (1648) jelentős területeket adott a győzteseknek. Így sokat gyarapodott: Svédország, Poroszország és Franciaország is. 
• A Habsburgok miután vereséget szenvedtek, figyelmük a német területek helyett Magyarország felé fordult. 

***

Fogalmak

• puritánok
• independensek
• presbiteriánusok
• I. Károly
• Oliver Cromwell
• dicsőséges forradalom
• Jognyilatkozat
• alkotmányos monarchia
• abszolutizmus
• XIV. Lajos
• Napkirály
• merkantilizmus
• spanyol örökösödési háború

XIV. Lajos uralkodása (1643-1715) []

XIII. Lajos fiaként, alig 4 évesen került a francia trónra XIV. Lajos, aki helyett így sokáig Mazarin bíboros intézte az ország ügyeit. Ám 18 évesen (1661) már ő vezette az országot és Franciaországot nagyhatalommá tette, Európa legerősebb katonai hatalmává.

XIV. Lajos jellemzői:

• Mindenki Napkirályként emlegette
• Híres mondása: "Az állam én vagyok" (bár nem bizonyított, hogy valóban kimondta volna)
• Ő volt az a francia uralkodó, aki Párizson kívül felépíttette a versailles -i (verszáji) kastélyt, hogy a nép számára jelezze: elérhetetlen és mindenki felett álló.
• Uralma alatt még erősebb lett a hivatalnok-szervezet, vidéken a király emberei az intendánsok ellenőrizték a nemességet.

Legfőbb emberei: Mazaren (bíboros - tanácsadó), majd Colbert (pénzügyi vezető). Colber gazdaságpolitikája: az idegen termékeket kiszorította Franciaországból magas vámokkal, hogy a francia ipar tudjon fejlődni. MERKANTILIZMUS => amikor alapanyag behozatalra és késztermék kivitelre ösztönöznek a vámtarifák a helyi ipar fejlesztése érdekében! Érvénytelenítette a nantes -i ediktumot, ami miatt a hugenották tömegei vándoroltak német területekre.

Terjeszkedő háborús külpolitika

• XIV. Lajos reguláris (zsoldos) hadsereget hozott létre és terjeszkedő háborúkba kezdett:
• A szomszédos Flandria és Hollandia ellen viselt hadat
• A német területek egyes részeire is benyújtotta igényét, így megszerezte Strassburgot, Luxemburgott, Lille -t. Bár a szomszédos államok szövetségre léptek a franciák ellen, XIV. Lajos a Rajnáig szerzett birtokokat.
• A spanyol örökösödési háborúban (1701-1714) megszerezte unokája, Fülöp számára a spanyol trónt és elérte hogy megtartsa a Rajnáig terjedő területeket.

***

Dekolonizáció 

 Dekolonizáció = a gyarmati rendszer felbomlása. Kolóniák = gyarmatok

A második világháborút követő évtizedekben megindult a gyarmati rendszerek felbomlása. A Brit Birodalom felbomlott helyébe a Brit Nemzetközösség került, mely független államok laza szövetsége lett.

• 1947 (India függetlensége): Gandhi mozgalma
  
• 1948 (Izrael létrejötte): cionizmus
  
• 1949 (a Kínai Népköztársaság létrejötte) Mao Ce-tung és Csang Kaj-sek. Tajvanra menekülnek
  
• 1955 (a bandungi nyilatkozat). Harmadik utas országok, melyek nem tartoztak egyik hidegháború tömbhöz sem.

Dekolonizáció: A XVI. századtól létrejövő, majd a XIX. században már világméretűvé alakult gyarmati rendszer felbomlásának folyamata. A második világháború után felgyorsuló eseménysorozat szakaszai a következők:

• A háború utáni években önállósodó országok (1945-1950): India, Fülöp-szigetek, Burma, Szíria, Libanon.
• Az 1960-as években önállósodó államok. Példa Afrika országainak többsége
• Az 1975 után önállósodó volt portugál gyarmatok, pl: Angola, Mozambik

A gyarmati rendszer XX. századi felbomlása Ázsiában kezdődött tehát, a Fülöp-szigeteken, Holland-Indiában és a Közel-Keleten

India

Fontos lépés volt India függetlenné válása 1947-ben, Mahátma Gandhi munkásságának köszönhetően. India csak 1947 augusztusában szakadhatott el a Brit Birodalomtól és függetlenné válhatott. (1849 óta épp egy évszázadon keresztül volt angol gyarmat). Ám súlyos gondokkal kellett szembenéznie: a hindu és muszlim lakosság belső harcaival. A muszlimok többsége végül 1947-ben és 1971-ben kivált Indiából és saját államot teremtett: Indiától nyugatra: Pakisztánt, keletre Bangladest. India és Pakisztán közt több háború is dúlt határviták közt.

Anglia gyarmatai:

Anglia 30 millió km2-es gyarmatbirodalmat hozott létre a századfordulóra (1900). Ennek legfőbb gyarmatai: India, Kanada, Ausztrália, Nigéria, Dél-Afrika. 

Francia gyarmatok:

A franciák 1954-ben vesztették el Indokínát (Vietnámot), majd az 50-es években Észak-Afrikát, utolsóként 1962-ben Algériát. Algéria olyan volt Franciaország számára, mint India az angoloknak: legfőbb gyarmat, sőt tengerentúli megye. Algéria csak hosszú háborúk és polgárháborúk után, 1962-ben lett független, az eviani szerződéssel (1962 március 18) Charles de Gaulle francia elnök hivatali ideje alatt. Főbb gyarmatok: Indokína, Madagaszkár, Észak-Afrika (Szaharai övezet), Algéria, Francia-Guyana.

Afrika:

Afrikában az európai gyarmattartók kivonulása után felszínre törtek a belső válságok és többnyire nyomorba süllyedt a lakosság.

Új államok alakultak Afrika szerte, melyekben rögtön polgárháborúk kezdődtek, például Kongóban, Nigériában, Angolában. A legsúlyosabb háború Ruandában és Burundiban zajlott két helyi törsz (hutu és tuszi) közt, valóságos népirtással, 1 millió halottal. Ez volt a ruandai népirtás 1994-ben.

Dél-Afrika: 

10% -nyi fehér lakos 1948 és 1994 közt fekete-ellenes rezsimet hozott létre. Ez volt az Apartheid. Végül Nelson Mandela színre lépésével szűnt meg. Előtte 28 éven keresztül raboskodott.

Izrael létrejötte

/tortenelemcikkek.hu-Izrael/

Az első izraeli zsidó állam az ókori időkben jött létre, majd sajátos módon alakult történelme:

1. Az első zsidó állam: Kr.e. 1000 körül Saul és Dávid királyok idején alakult meg. Az ókor időszakában sorra szenvedte el a hódító hatalmak támadásait és megszállásait: asszírok, babiloniak, perzsák, makedónok, rómaiak.
2. Kr.e. 135-ben a Bar-Kochba felkelést véresen verték le a rómaiak, válaszul megkezdődött a zsidóság széttelepülése a világ minden tájára. DIASZPÓRA. A zsidóság elenyészően kis része helyben maradt, Izraelben (Jerzsálem környékén)
3. Izrael területére ezt követően arab-palesztin betelepülés történt. Palesztinok = önmagukat az ősi filiszteusokkal azonosítják, ám erre nincs bizonyíték (arab nyelv, szokások vallás)
4. A világ zsidósága 1897 -ben megtartotta az első cionista világkongresszust Baselben, Herzl Tivadar elnökletével. Megszületett a cionizmus eszméje, mely Szent Sion kultikus hegyéről kapta nevét. Lényege, hogy a cionizmus a nemzetközi zsidóság vágya és terve a zsidó nép újbóli egyesítésére történelmi hazájukban Izraelben. Vagyis a zsidók vissza akart térni őseik földjére. 
5. Megindulnak az úgynevezett aliják, a zsidók betelepülései a területre a századfordulótól.
6. Újkori történet:
7. Az Izraelbe érkező zsidók arab-palesztin lakossággal találkoznak. Elkezdik felvásárolni a fellahok (palesztin földművesek) földjeit. Kialakul a kibuc-mozgalom: a zsidók kis közösségekben megtanlják a földművelést. 
8. A terület stűtusza: a XIV. századtól oszmán terület, majd az I.vh. után angol mandátum-terület lesz (mivel a háborúban vesztes Törökországtól elveszik). Az angolok képtelenek kezelni a zsidó betelepüléseket és az első összecsapásokat arabok-zsidók között. (A tömegesen érkező zsidókat táborokba zárják pl Cipruson.)
9. Anglia végül átadja a problémát az ENSZ-nek. Az ENSZ engedélyt adott egy zsidó és egy palesztin állam megalakítására. Az ENSZ 181.számú határozata: 1947 november 29-ben: mindkét nép alakíthat a területen államot. Ám csak a zsidó állam jön létre 1948-ban Ben Gurion elnökletével. A XX. század második felében a környező arab államok a palesztinokat támogatva több háborút indítottak Izrael ellen, mely ezeket sorra visszaverte.

Arab-izraeli háborúk:

Izrael állam 1948 -as kikiáltásával azonnal megkezdődtek az arab-izraeli háborúk, melyek közül ötöt tart nyilván a történettudomány, ám hatodik háborúként a második nagy intifádát is oda lehet sorolni, saját polgárháborúként, mely négy ezer palesztin és ezer izraeli életet követelt. A háborúk tehát a következők voltak:

• Első arab-izraeli háború: 1948-1949 Izrael megvédi magát
• Második arab-izraeli háború: 1956, a szuezi válság miatt
• Harmadik arab-izraeli háború: 1967 -ben megszállt területeket eredményez
• Negyedik arab-izraeli háború: 1973 Izrael újra megvédi magát
• Ötödik arab-izraeli háború: 1975, a libanoni PFSZ elleni izraeli támadás
• Második nagy intifáda: 2000 - 2005 Izraeli - palesztin harcok

A jelenleg érvényes szabályzó szerződés: Gáza-Jerikó autonómia egyezmény, 1994 (Kairó) mely Jasszer Arafat palesztin vezető érdeme, aki a békés rendezést akarta elérni Palesztina és Izrael között. A szerződés szerint Palesztina önkormányzati jogokat kap de külpolitikailag és hadseregét tekintve nem önálló, hanem Izraelhez tartozik. (Van ENSZ képviselete, zászlója, rendőrsége, saját törvényhozása ... stb.) 

Sokkal később 2006-ban jött létre Gázában a Hamasz, mely Araattól eltérően Izrael megsemmisítését célozza. Azóta a palesztin- izraeli viszony válságok és háborúk sorozatává vált.

Kommunista Kína

1911-ben polgári forradalom tör ki Kínában így az utolsó kínai császár Pu Ji lemond 1912-ben. Két mozgalom harca kezdődik meg az 1920-as években: az egyik oldalon a kínai nemzeti párt Kuomintang állt és vezetője Csang Kaj-sek, a másikon pedig a kommunisták álltak Ma Ce-tung vezetésével. (Mao 1921-ben egyik alapítója a Kínai Kommunista Pártnak.)

Az 1920-as évektől polgárháborúba sodródott az ország kommunisták és nemzeti közti harcban. Fordulat következik: 1934-35 "Nagy menetelés", amikor felülkerekednek a kommunisták.

Közben a második világháborúban egy időre japán megszállás alá került. Végül Mao Ce-tung vezetésével a kommunisták győztek és 1949-ben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot.

Az új kínai állam megszállta Tibetet. Mao Ce-tung 1966-ban meghirdette a „kulturális forradalmat”. Ennek lényege: 1966 és 1976 között egy erősebb kommunista diktatúra bevezetése a kevésbé elkötelezett kommunisták és burzsuák (nem kommunisták) bebörtönzésével, megölésével. Kína innentől igazi kommunista diktatúraként élte mindennapjait.

Kína a hidegháború után óriási fejlődésbe kezdett, mára gazdasági nagyahatalom lett. Kína jelenleg hibrid-rendszer vagyis politikailag kommunista diktatúra, ám gazdaságilag nyugati mintájú piacgazdaság.