Róma korai története

Róma tananyag felépítése:

• Kora történet - alapítás
• Róma válsága (patrícius-plebejus harctól Augustusig)
• Császárkor
• Róma hanyatlása, bukása
• Római kultúra

Róma alapítása, eredetmondái: A itáliai félsziget közepén, Kr.e.753-ban alapították a latin törzsek. Az egyik eredet-monda szerint: Romulus és Rémus, Marsnak – a háború istenének ikerfiai – alapították Rómát. A gyermekeket egy anyafarkas nevelte fel, így Róma egyik szimbóluma lett a farkas. Egy másik monda szerint Hektor, trójai királyfi unokatestvére Aeneas alapította a várost aki az ostromlott Trójából menekült Rómába.

Róma 2 fontos jellemzője a kezdetektől: a folyamatos terjeszkedés hódító háborúkkal, és a romanizáció. ROMANIZÁCIÓ = a Róma által meghódított területeken a római kultúra, vallás és nyelv (latin) elterjesztése, utak építése és a Rómára jellemző értékrend illetve közigazgatás bevezetése. (Gyakran a helyi vallásra "rátelepedve".)

Róma korszakai:

1. Királyság kora: Kr.e. 753 - Kr.e. 510 => Róma alapításától az etruszkok elűzéséig tartott
2. Köztársaság kora: Kr.e. 510 - Kr.e. 27-ig => Az etruszkok elűzésétől Augustus hatalomra jutásáig
3. Császárság kora: Kr.e. 27 - Kr.u. 476-ig => Augustustól a Nyugat-Római Birodalom felbomlásáig. Ez a korszak két további al-korszakra oszlik: Principátus korára (Kr.e 27 - Kr.u. 284) és Dominátus korára (Kr.u. 284 - 476)

A királyság kora (Kr.e.753-510):

Alig néhány évtizeddel Róma alapítása után, a város a hódító etruszkok kezébe került. Összesen hét király váltotta egymást. A legelső Romulus volt, az utolsó három pedig: Tarquinius Priscus, Servius Tullius, Tarquinius Superbus. Közülük a legjelentősebb Servius Tullius volt, aki a politikai jogok gyakorlását vagyonhoz kötötte. Az úgynevezett Tulliusi alkotmány vagyoni alapon 5 csoportra osztotta a lakosságot. Az első vagyoni osztályé lett minden fontos tisztség és tábornoki kinevezés. Az utolsó etruszk király hatalmát egy felkelés döntötte meg. Az etruszkokat elűzték Rómából, jött a köztársaság kora.

A köztársasági berendezkedés

Róma Kr.e. 510-ben az etruszkok elűzése után arisztokratikus köztársaság lett. Három társadalmi réteg alakult ki:

1. patríciusok (jó apától származók - előkelők)
2. plebejusok (köznép, latinul plebs)
3. cliensek (patríciusokat kiszolgálók)

Ami a hatalomgyakorlást illeti, Rómában három hatalmi pólus alakul ki, már a Krisztus előtti 6.században, az etruszkok utáni időkben:

• népgyűlés
• szenátus
• magisztratúrák, tisztségek

A legfőbb irányító szerv a népgyűlés volt, melyet kezdetben főleg csak patríciusok alkották. Később a népgyűlés átalakult (comitia tributa) területi és nem vagyoni alapú lett, így helyet kaptak benne a plebejusok is. A népgyűlés tisztségviselőket (magisztrátusokat) választott, és mellette egy szenátus működött. Így Rómát valójában három szervezet vezette: Népgyűlés, Szenátus, tisztségviselők.

Tisztségviselők Rómában (legtöbbjüket egy évre választották)

1. Consulok: a város legfőbb vezetői (olyanok, mint a görögöknél voltak az arkhónok) mindig kettőt választottak
2. Szenátorok: azok a legtekintélyesebb, legvagyonosabb patríciusok voltak, akik a 300 fős szenátust alkották. A szenátus megfelelője a görögöknél az Areioszpagosz (Árész dombi tanács). A szenátus határozatokat hozott (melyek egyenértékűek volt a népgyűlés törvényeivel).
3. Néptribunusok: a népgyűléseken és a szenátusban is a plebejusok érdekeit képviselték vétójoggal
4. Praetorok: legfőbb bírók, a consulokat is helyettesíthették. Később egy-egy provincia vezetői
5. Censorok: ők döntötték el, hogy a vagyonbecslések alapján kik lehettek szenátorok
6. Diktátorok: különleges helyzetekben (háborúkban) maximum fél évre diktátort választottak, aki egyedül dönthetett mindenben (azért csinálták, hogy meggyorsítsák a döntéseket)
7. Quaestorok: a pénzügyekért felelő tisztségviselők voltak
8. Pontifex Maximus: a legfőbb főpap Rómában
9. Aedilisek - olyan tisztviselők, akik valamilyen konkrét feladatkörben segítették Róma működését (aedilis curulis - vásárokért felelő aedilis, prefectus annonae - gabonaellátásért felelő aedilis)

Patrícius – plebejus harc (Kr.e. 494-367)

Miközben Róma terjeszkedni kezdett és háborúkat vívott a környező városokkal, a plebejusok is követelni kezdték, hogy ők is betölthessék a vezetői tisztségeket (consul, praetor, censor … stb). Kr.e. 494-ben kivonultak Rómából azzal a követeléssel, hogy ha nem lehet néptribunusok a gyűléseken, úgy saját várost alapítanak. Mivel a patríciusok rászorultak a plebejusok segítségére, hisz ők alkották a hadsereget, fokozatosan engedtek követeléseiknek,. Lassan fokról fokra lehetővé vált, hogy az egyes tisztségekben plebejusok is lehessenek.

• Néptribunusok lehettek jelen a népgyűléseken, és a szenátusban
• Lehetővé vált a patrícius – plebejus házasságkötés
• A plebejusok consulok is lehettek Kr.e. 367 –től
• A plebejusok Kr.e. 300-ra az összes többi tisztséget is betölthették
• Írásba foglalták a törvényeket (Tizenkét táblás tv-ek: Kr.e.451)
• Licinus és Sextius törvénye Kr.e.367-ben: (Megalkotói: C. Licinius Stolo és L. Sextius Lateranus). A törvény maximálta, hogy mekkora föld birtokolható egy-egy személy által a Római államhoz került vagyis meghódított földekből. Az ager publicus (közföld) elvben mindenkié, de sokáig csak a patríciusok részesedtek belőle, óriás birtokokat szerezve. A földtörvény lehetővé tette a plebejusok közföldekhez jutását is, mivel előírta: maximum 500 jugerum (230 hold) adható egyetlen polgárnak és mindenkinek joga van földet kapni.
• Létrejött a nobilitas (nemesség) a gazdag plebejusok és a patríciusok rétegeiből

Hódító háborúk

I.1.Róma alig 200 év alatt (Kr.e.343 - 167) birodalmat hozott létre, meghódítva a Földközi-tenger egész partvidékét. A hódítások 6 nagy háború nyomán zajlottak:

• 1.) Háború az etruszkok, kelták, gallusok ellen: Kr.e. 500-400 közt.
• 2.) Háborúk a Samnis városszövetség ellen: Kr.e. 343-290 közt
• 3.) Háború a rivális latin törzsek és városállamok ellen: Kr.e. 340-338
• 4.) Háború a dél-itáliai görög poliszok és Tarentum ellen: Kr.e. 275
• 5.) Háború a punok ellen: Kr.e. 264-201 közt.
• 6.) Háború a görögök-makedónok ellen: Kr.e. 215-167 közt.

A pun háborúk [link]

Az Észak-Afrikában fekvő Karhago városát - a későbbi Pun Birodalom fővárosát - a föníciai Türosz hajósai alapították Kr.e. 814 –ben. Felemelkedése ezt követően kezdődött, és a Krisztus előtti 3. századra a Földközi-tenger legnagyobb kereskedő birodalma lett. Jól működő kapcsolatokat épített ki a görög városállamokkal, Egyiptommal, Föníciával és a Mediterránum szinte minden tengerparti államával.

Karthago jellemzői, összevetés Rómával: A punok államát egy kiváltságosokból álló kereskedő - ültetvényes (nagybirtokos) réteg uralta. Országuk nagyhatalmi státuszát egy fizetett zsoldos hadsereg tartotta fenn. Leginkább tengeri haderejük volt jelentős, hiszen jelentős kereskedelmi kapcsolataik miatt komoly flottával rendelkeztek és bevételeiket főleg a kereskedelem és az ültetvényes gazdálkodás adta. Róma ezzel ellentétben: a népgyűlés vezetése alatt állt (demokratikusabb módon működött), hadserege sorozott módon jött létre (a nép fiaiból), hadereje szárazföldön volt erősebb (nem a tengeren) és bevételeit, gazdagságát a folytonos hódításokból szerezte. Házi feladat:

A pun háborúk a Krisztus előtti 3. századra létrejött ókori nagyhatalmak: Róma és az Észak-afrikai Karthagó népe - a punok - közt zajlottak. Az első pun háború tétje Szicília, Korzika és Szardínia szigeteinek birtoklása volt. Róma erős szárazföldi hadsereggel rendelkező köztársaság volt, mely az első pun háború kezdetére meghódította Itália egészét, és további hódításokra készült. 

Az első pun háború (Kr.e. 264-241):

A Róma és Karthago közt fekvő Szicília szigetének egyik része a punoké volt, a másik a rómaiaké. A furcsa helyzet önmagában hordozta egy közelgő háború lehetőségét. A háború Kr. e. 264-ben kezdődött és 23 év után nagy római győzelemmel zárult. Oka: Róma a háború végére a tengeren is fölénybe került és kifejlesztette az úgynevezett csapóhidat (corvus), mellyel fontos tengeri csatákat nyert: Mylae mellett (Kr.e. 260), Economos mellett (Kr.e. 257), végül az Aegates szigeteknél 241-ben. A harcok végére Rómé lett Szicília, Korzika és Szardínia is, az Ibáriai félszigeten pedig az Ebro folyó lett a határ. (Azon túl nem terjeszkedhettek a punok.)

A második pun háború (Kr.e. 218-201): 

LINK A karthágói sereg Kr. e. 237-től Hamilkar Barkasz, majd Hasdrubal parancsnoksága alatt jelentős hódításokat hajtottak végre Hispániában. A karthágói sereg új főparancsnoka, Hannibál azonban átlépte az Ebro folyót is, mely afféle egyezményes  határvonalt képezett egy Rómával aláírt  megállapodás szerint. Kr. e. 219-ben elfoglalta Hispániában a Rómával szövetséges Saguntum várost, ami  végleg Róma megsértését jelentette és egy új háború kirobbanásához vezetett.

Hannibál Kr. e. 218-ban 100 000 főnyi seregével és 37 harci elefántjával Hispániából a Pireneusokon és az Alpokon át Itáliába vonult. Rómát meglepte az északról felbukkanó ellenség, gyorsan diktátort választottak (Quintus Fabius Maximust) és felkészültek a város ostromára. Hannibál azonban inkább Itáliát pusztította. Fontos ütközet volt a cannaei csata Kr.e. 216-ban, melyet Róma elveszített. A római hadvezér Cornelius Scipio ekkor cselhez folyamodott: átkelt Afrikába és a punokat saját hazájukban támadta meg. Válaszul a punok hazarendelték Hannibált. Végül Kr.e. 202-ben Zámánál a rómaiak döntő győzelmet arattak! Karthagó hadisarcot kellett, hogy fizessen, és elvesztette Afrikán kívüli birtokait.

Harmadik pun háború (Kr.e 149 - 146): 

Róma vezetője a második és a harmadik pun háború között: Cato. Több tisztséget is betöltött: volt consul majd censor is.

A harmadik pun háború előzménye volt: a pun állam és a szomszédos Numidia háborúja, melyben Masszinissza numidiai király jelentős területeket vesz el Karthagotól. Erre válaszcsapásra készülnek a punok. Ekkor avatkozik be Róma, mely Numidia mellé állva, hadsereget küld Karthago elpusztítására (Cornelius Scipio fia vezeti). 

Karthagot végül a rómaiak lerombolják, az életben maradt lakosságát rabszolgának eladják, a város birtokainak egy részét Afrika néven provinciává szervezik.  

Makedónia és a Hellasz legyőzése

Róma a görögökkel majd 50 éven keresztül harcolt, 3 nagy háborút végigküzdve. Végül a harmadik makedón háború két nagy csatájában döntő győzelmeket arattak. A két nagy csata az első és a második Pydnai ütközet volt Kr.e. 168-ban és 146-ban. A rómaiak megtalálták a falanx harcmodor ellenszerét, a falanx feltörését és a görögök közelharcra kényszerítését. A görögök legyőzése után a rómaiak legyőzték a kis-ázsiai Pergamont (Kr.e. 133) majd a többi Hellenisztikus államot: Szíriát (Kr.e. 64) Egyiptomot (Kr.e. 30)!

D O L G O Z A T

Dolgozat témakörök:

1. Róma alapítása, eredetmondáim korszakai és a királyság kora
2. A köztársasági berendezkedés (tisztségek)
3. A patrícius - plebejus harc
4. Hódító háborúk felsorolása
5. A pun háborúk

Következik: A köztársaság válsága