Róma válsága, társadalmi változások a Kr.e. 3-2. században [link]

Válságtényezők Rómában:

1.) Gyakori volt a lesüllyedés: kisparaszti tömegeknél, kézműveseknél, akik elszegényedtek. Földjeiket többnyire gazdag birtokosok szerezték meg, akik így óriásbirtokok gazdái lettek. Óriásbirtok = latifundium. Ezeken rabszolgákkal dolgoztattak.

2.) Tömeges rabszolgaság megjelenése: Kialakult a klasszikus rabszolgaság (a patriarchális rabszolgaság helyett) A rabszolgák fajtái: házi rabszolga (cseléd), nagybirtokon dolgozó rabszolga, műhelyben dolgozó rabszolga (akiknek szaktudásuk is volt), gladiátorok (élet-halál harcot vívtak egymással a patríciusok szórakoztatására). Jelentős rabszolgafelkelések voltak: a Kr.e. 2 században Szicíliában, majd a legnagyobb felkelés: Spartacus vezetésével Kr.e. 74-71 közt zajlott.

Reformok Rómában Kr.e. 2. században

1.) Tiberius Gracchus (Kr.e. 133): Néptribunus volt, aki szerette volna ha a földtörvényt betartják (Licinus és Sextius törvénye Kr.e.367) és a gazdagoktól visszavett földterületekből a nincsteleneknek adnak. Ám a földosztást nem támogatta a szenátori rend, és meggyilkoltatták Gracchust.

2.) Caius Gracchus (Kr.e. 123): Szintén néptribunus volt, akit a néppárt egyik alapítójának is tekinthetünk. A néppárt földosztást, a szegényeknek olcsó gabona osztását és a romai polgárjog kiszélesítését akarta elérni. A szenátori rend ezúttal is ellenállt és fegyveres harcokat kezdett a néppártiakkal. Ez volt a polgárháború kezdete. Caius Gracchust is megölték.

3.) Pártok: Rómában 2 párt kezd kialakulni: a néppárt és velük szemben a szenátori rend, mely később az optimaták pártját alkotja.

4.) Marius reformjai (Kr.e. 100): A néppárt vezetője volt ő is (mint Caius Gracchus). Hétszer választották consullá. Jelentős hadseregreformot hajtott végre: a leszerelt katonáknak, akiket veteránoknak hívtak 16 évnyi szolgálat után birtokokat adományozott. Felfejlesztette a római haderőt.

5.) Itáliai szövetségesek háborúja (Kr.e. 90-88): A Róma körüli, Rómával szövetséges kisállamok lázadtak a város ellen, mert polgárjogot követeltek. Róma megosztotta őket, így tudott úrrá lenni a helyzeten. Végül minden szabad itáliai lakos római polgár lehetett.

Birodalommá válás: Miközben Róma polgárháborúkkal küzdött, birodalommá alakult. A hadsereg légiói sorra hódították meg Európa és Afrika vidékeit. A meghódított tartományokból provinciák lettek.

Polgárháborúk Rómában

Marius és Sulla polgárháborúja

1.) Polgárháború: Marius néppárti vezető volt, akit a népgyűlés támogatott Sulla pedig a szenátori rendet vezette és a szenátus támogatását élvezte. Kettejük közt véres polgárháború zajlott melynek során Róma is a harcok színtere lett. Végül Sulla győzött Kr.e. 82-ben.

2.) Sulla diktatúrája (Kr.e. 82-79): Sulla miután legyőzte Mariust, sorra leszámolt korábbi ellenfeleivel és mindazokkal, akik Máriust támogatták. Különböző ürügyekkel pereket kezdeményezett a Marius-hívek ellen. Az elítélteket száműzette. Ez volt a proscriptió. Kr.e. 82 -ben diktátorrá választották. Uralma alatt visszaszorította a népgyűlést és a néppártot, korlátozta a néptribunusok hatalmát. A szenátus befolyást viszont növelte.

Az első triumvirátus polgárháborúja (Kr.e.60)

A triumvirátus kifejezés jelentése: Három hatalomba felkapaszkodott személy szövetsége, a fontosabb tisztségek megszerzéséért és a birodalom felosztásáért.

Előzmények: A Spartacus vezette rabszolgafelkelést Kr.e.71-ben.

• A Spartacus felkelés egy capuai gladiátor-iskolában kezdődött egy Spartacus nevű trák gladiátor vezetésével.  Spartacus alig 78 társával a közeli Vezuvra menekült el, melyet körbevettek a rómaiak. Közben több száz fősre duzzadt a rabszolga-csapat. Kimenekülnek a csapdából éjszaka indákon leereszkedve meglepték a kiküldött római sereget. 
• Spartacus tervei: először észak felé menekülés. Ám az Alpokon nem tudnak átkelni. Ekkor délre indulnak, hogy a csizma orránál hajóra szálljanak. Közben 100 ezres létszámú lesz Spartacus serege
• Döntő csata: Silarus-folyó Kr.e. 71 (Brundisium közelében) Győz Crassus és Pompeiusz
• Keresztre feszítések a Via Appia mentén, 6 ezer rabszolga hal meg a kereszteken.

Crassus és Pompeius verte le, akik nagy vagyonuk miatt egyébként is Róma legnépszerűbb emberei közé tartoztak. Iulius Caesar szintén nagy vagyonra tett szert mint hispániai helytartó így összefogott velük. A három legnagyobb hatalmú római tehát létrehozta az első triumvirátust.

• Crassus
• Pompeius
• Caesar

Caesar: Arisztokrata származása ellenére kezdettől fogva néppárti volt, hármuk közül a legfiatalabb és legenergikusabb. Az első triumvirátus megalakulásakor volt épp 40, szemben a 46 éves Pompeiussal és az 54 éves Crassussal. Ekkor még pusztán a pontifex maximusi cím birtokosa volt, népszerűvé egyedül nagynénjének férje, Marius emlékének buzgó ápolása illetve Crassus által is támogatott, ám el nem fogadott Kr. e. 64-es földtörvényjavaslata tette. Kr. e. 63. – Kr. e. 60. között Hispania Ulterior helytartójaként nagy vagyonra tett szert, hazatérve pedig javaslatot tett Pompeius és Crassus kibékítésére.

Pompeius: Népszerűségét a kalózok elleni harccal és sikeres hadvezéri tetteivel alapozta meg (Pontosz, Arménia legyőzése, Szíria meghódítása) 

Crassus: vagyona, ételosztása tette ismertté és a tény, hogy fontos szerepe volt Spartacus legyőzésében

A triumvirátus célja:  A triumvirátust alkotó három vezető kezében legyen minden hatalom, mind legyenek consulok + a birodalmat felosszák egymás között. Casear kapta meg Gallia meghódításának jogát, Pompeiusé lett a birodalom nyugati fele, főként Hispánia Crassusé pedig a keleti rész lett (főleg Szíria).

A triumvirátus felbomlása: Caesar mivel meghódította Galliát, kiemelkedő népszerűségre tett szert. Pompeius ezt féltékenyen szemlélte, így összefogott ellene a szenátussal, elhatározta, hogy csapdát állít Caesarnak. (Közben meghalt Crassus Szíriában [Kr.e.53-ban]) A csapda lényege: Rómába hívatja a szenátussal Caesart, hogy elszámoltassa galliai ügyeiről (kihasználva, hogy épp lejár consuli méltósága és így mentelmi joga is). Caesar tudta: amint Rómába ér, Pompeius letartóztatja majd a szenátussal. Ha viszont légiók élén megy Rómába, törvényt szeg (hisz hadvezér nem léphet hadserege élén Rómába). Végül mégis hadsereg élén ment a fővárosba Kr.e. 49 január 10-én átlépve a Róma határát jelentő Rubicon folyót. Ekkor mondta híres kijelentését: "a kocka elvan vetve - Alea iacta est" 

Caesar katonákkal vonult be tehát Rómába, így Pompeius elmenekült előle. Kettejük közt a döntő csatára görög földön került sor Kr.e. 48 augusztus 9-én Pharszalosznál. Caesar győzött. Térkép: LINK 

Caesar uralma (Kr.e.45-44.)

1.) Kr.e. 45-ben örökös egyedüli consullá választatta magát, amivel kezdetét vette egyeduralma. Hatalmának jellege: katonai diktatúra lett. Megszerezte a diktátori kinevezést, mellette örökös consul, censor és imperátor is lett. A hatalom minden eleme a kezébe került. Mellőzte a a szenátust. Ez okozta végül vesztét is.

2.) Szegényeket segítő rendelkezései: föld és gabona osztás, adósságok, lakbérek csökkentése, a bűnözés visszaszorítása (szigorúbb büntetésekkel)

3.) Polgárjogi rendelkezés: Caesar polgárjogot adományozott a provinciabelieknek

4.) Egyéb rendelkezések: naptárreform. parancsot adott a római naptár teljes átszervezésére, megalapítva a 365 napos évet, 4 évenkénti szökőévvel (ezt a Iulianus-naptárt XIII. Gergely pápa 1582-ben módosította a mai naptárrá). 

5.) Végül túlzott hatalma miatt a szenátus ellene fordult, és megölték (Pompeius színházának lépcsőjén 23 késszúrással Kr.e. 44 március 15-én [link]). Az összeesküvők vezetője: Brutus és Cassius volt. Caesar végrendeletében fogadott fiára és egyben unokaöccsére Octavianusra hagyta a hatalmat!

A második triumvirátus (Kr.e.43)

Caesar a hatalmat unokaöccsére Octavianusra hagyta, aki consullá neveztette ki magát

Közben Kr.e 43-ban megalakult a 2. triumvirátus, Caesar legfőbb követőiből annak érdekében, hogy megbosszulják halálát és biztosítsák a rendet a birodalomban. Tagjai: Octavianus, Antonius (Caesar fő hadvezére), Lepidus (szintén hadvezér).

A bosszúra Kr.e. 42-ben került sor, Philippinél (Hellasz) ahol Antonius és Octavianus legyőzték a Caesar elleni összeesküvés vezetőit: Brutust és Cassiust.

A birodalom újbóli felosztása

Újra felosztják a Római Birodalmat: Antonius kapja a keleti részeket (Szíria, Egyiptom), Octavianus kapja a nyugati területeket (pl: Hispániát) és Lepidus az afrikai provinciákat. Lepidus félreállása után azonban a kettéosztottság lesz a jellemző.

Octavianus a szenátust meggyőzi arról, hogy Antonius a birodalom  kettészakításán fáradozik Egyiptomban. Végül polgárháború kezdődik Antonius és Octavianus közt.

A döntő csatára: Actiumnál Kr.e. 31 -ben került sor! Tengeri ütközet volt a görög partoknál és Octavianus győzelmével zárult! A csatában Antoniust támogatta Egyiptom úrnője Kleopátra is az egyiptomi  hajóhaddal, ugyanis a megelőző években Antonius szerelme lett. A csata után Octavianus megszerezte a teljhatalmat.

Antonius és Kleopátra egy évvel az actiumi csata után öngyilkosok lettek. (Előbb Antonius halt meg Alexandriában, Kleopátra karjai között, majd Kleopátra is, már mint Octavianus foglya. Az egyiptomi fáraónő kígyóval maratva meg magát, mely mérgeskígyót egy kosár fügébe rejtve csempésztek be hozzá szolgálói.)

Augustus uralkodása (Kr.e. 27 - 14)

1.) Octavianus ügyelt arra, hogy ne jusson Caesar sorsára, így fenntartotta a köztársasági formát, és színleg nem ragadta magához a teljhatalmat. Megkapta az Augustus jelzőt => fenséges, tiszteletreméltó.

2.) Rendszerét PRINCIPÁTUS -nak nevezték. Princeps => első polgár

3.) Hatalma arra épült, hogy sorra felvette és letette a különböző tisztségeket fenntartva a demokrácia látszatát ám valójában egyeduralmat épített. Augustus teljhatalma: imperátorként a hadsereget is irányította, címei révén (pl. consul, diktátor, néptribunus) pedig a nép ura lehetett.

Augustus rendelkezései

1.) Állandó testőrgárdát hozott létre (praetoriánusok) és állandó hadsereget teremtett flottával

2.) Építkezésekkel fejlesztette Rómát (vízvezetékek, gátépítések, tűzoltóság)

3.) Augusztusszal kezdetét veszi Róma fénykora (ami egyben a császárkor is) Nő a lakosságszám, fejlődés, új épületek. művészeti alkotások. Kiépül a Forum Romanum, mely Róma főtere, ahol a fontos épületek állnak például a Curia Hostilia, a szenátus üléseinek helye. Egészen Marcus Aurelius koráig (Kr.u.180) folyamatosan bővül, fejlődik a Római Birodalom, majd onnantól kezdetét veszi egy lassú hanyatlás.

4.) Megreformálta a közigazgatást (provinciák irányítása) => a frissen meghódított provinciákat császári irányítás alá rendelte, míg a régi provinciák maradtak a szenátus irányítása alatt.

5.) Hódításokba kezdett, a birodalom határát a Duna-Rajna vonalig terjesztette ki. Hadvezére és fogadott fia, Tiberius hódítja meg Pannóniát, Kr.e 9-ben.

 Folytatás: császárkor