Forradalmak - válságok 1918/19-ben

Az első világháború végén Magyarországon általános volt a nyomor, az éhezés, a  munkanélküliség és az elégedetlenség. Ráadásul október 29 és 31 közt a forradalom is zajlott hazánkban, melynek során a fővárosban állomásozó katonák nagy része is a forradalmárok mellé állt. Végül IV. Károly meghátrált és október 31-én az őszirózsás forradalom győzelme után kinevezte Károlyi Mihályt miniszterelnökké, Tisza Istvánt pedig megölték a forradalmárok (ismeretlen katonák).

A Károlyi kormány azonban 1918 október 31 és 1919 március 20 között nem tudta megoldani az ország problémáit. Bár bevezették az általános választójogot, de nem sikerült végrehajtani a földosztást, nem mérséklődött a nyomor és a cseh, román illetve szerb csapatok megszegve a belgrádi fegyverszüneti egyezményt tovább törtek előre, magyar területeket elfoglalva. Csupán a Székely Hadosztály harcolt hősiesen a támadó román hadsereggel. Pedig a belgrádi katonai egyezmény, mely 1918 november 13-án született, fegyvernyugvást rendelt el.

A Károlyi-kormányzat le akarta szerelni a hadsereget. Linderer Béla honvédelmi miniszter a magyar katonák hazatérést sürgette. Az antant a Vix jegyzékben 1919 március 20-án a Debrecen – Hódmezővásárhely vonalig követelte területeink átadását.

Végül ugyan Károlyi nem írta alá a Vix-jegyzéket, de hagyta, hogy a hatalmat a Kun Béla vezette kommunisták kaparintsák meg. Miután 1919 március 21-én kikiáltották a tanácsköztársaságot, kezdetét vette a 133 napig tartó kommunista vörös terror. Minden szörnyűség tetejében még a spanyolnátha is szedte az áldozatait 1918 őszétől egészen 1920-ig százezrek halálát okozva.

***