A demokrácia olyan szabályalkotási rendszer, ahol a szabályokat a közösség választójoggal rendelkező tagjai hozzák az egész közösség számára, vagyis az egyén autonómiájának és az egyenlőség elvének figyelembe vételével közvetve vagy közvetlenül (az általános, egyenlő és titkos választójog korlátozás nélküli gyakorlásával) részt vesznek a törvényalkotásban, a közösség alapszabályának (alkotmányának) megalkotásában a hatalmi ágak szétválasztásában, illetve az ilyen módon megalkotott rendszer fenntartásának ellenőrzésében.
A diktatúra olyan politikai rendszer, melyben az állami főhatalom olyan személy, politikai szervezet, csoport vagy párt kezében összpontosul, mely birtokolni tudja az összes hatalmi ágat, vagyis a törvényhozást (parlament), a végrehajtó hatalmat (kormány) igazságszolgáltatást (alkotmánybíróság, bíróságok, ügyészség) és a tömegtájékoztatást (média) meggátolva ezzel a népakarat demokratikus érvényesülését.
Autokrácia: Tekintélyuralom.
Ideológiák
Konzervativizmus
A fennálló társadalmi különbségek fenntartását (konzerválását), a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét, a hagyományos értékek megbecsülését (Isten, haza, család), az erkölcsösséget, a vallásosságot illetve többnyire a tekintélyelvűséget célzó eszmerendszer.
Politikai eszmerendszerként a francia forradalom után alakult ki, először a francia politikus Chateaubriand alkalmazta a kifejezést 1819-ben. A konzervativizmus legfontosabb jellemvonása a tradicionalizmus, amely a meglévő vallási, politikai, kulturális szokások és intézmények tiszteletét jelenti.
Liberalizmus
A liberalizmus, (más néven szabadelvűség) gondolatok széles spektrumán alapuló eszmerendszerét takarja, mely eszmék legfőbb jellemzője, hogy az egyén szabadságát jelöli meg legfontosabb politikai célként. Kialakulása és elterjedése a konzervativizmushoz hasonlóan, a francia forradalom és a napóleoni háborúk utáni évekhez kötődik. A liberalizmus első konkrét megfogalmazását az"Emberi és polgári jogok deklarációjára" alapozva, a Napóleon ellen spanyol szabadságküzdelmek során, az 1812 -es cadizi új spanyol alkotmányban nyerte el.
Szocializmus
A szocializmus (latin socius = 'társ') olyan eszmei áramlatok, politikai ideológiák összessége, melyek először a 19. század folyamán jelentek meg (1848, Karl Marx: Kommunista kiáltvány) , közös elemük az individualizmusnak, a magánérdek elsődlegességének elvetése, a kollektivizmus, a társadalmi egyenlőség, a szolidaritás előtérbe helyezése. A szocializmus magában foglal egy gazdasági programot – a termelési eszközök fölötti társadalmi ellenőrzés valamilyen formáját –, szociális követeléseket – társadalmi egyenlőséget, az anyagi javak igazságos elosztását – és politikai célokat – a demokrácia megvalósítását, kiszélesítését akár hagyományos parlamenti, vagy közvetlen formájában.
A politikai jobb- és baloldal []
Baloldal
A baloldal kifejezés olyan eszmék és ideológiák csoportját jelenti, melyek nagy hangsúlyt fektetnek a társadalmi egyenlőség érvényre juttatására, a vagyoni szélsőségek csökkentésére, a kisebbségek, hátrányos helyzetűek megsegítésére, miközben egy erős, gondoskodó jellegű állam fenntartása és egy inkább kozmopolita mint nemzeti értékrend követése mellett, prioritásként kezelik az általános, szociális jogok (pl.: munkához-, oktatáshoz-, egészségügyi ellátáshoz-, emberhez méltó életkörülményekhez való jog) érvényesítését a pusztán személyes érdekek ellenében.
A politikában a baloldal általában a társadalomkritikai szemlélet alapján a társadalmi változások egyik fő szorgalmazója. A mérsékelt baloldal uralkodó irányzata a Nyugat-Európában több helyen is kormányzati pozíciókba kerülő szociáldemokrácia, mely mindenhol nagy hangsúlyt fektet a leszakadozó, szegényebb és kiszolgáltatottabb rétegek megsegítésére, részben az adópolitika, részben a szociálpolitikai eszközök (pl. segélyek, juttatások) felhasználásával. (Jelenleg Franciaországban például baloldali kézben van az államhatalom, ugyanis 2012 májusában Francois Hollande szocialista elnök nyerte meg a választásokat.) A szociáldemokrácia mindenhol a parlamentáris demokrácia alkotmányos keretei között működik. Erőteljesebb megjelenési formája a szocializmus. A baloldaliság szélsőséges, a történelmi múltban már többször megjelent – erőszakos eszközökkel párosuló – de napjainkban már sehol nem fellelhető változata a marxizmus, mely elveiben a kommunizmust próbálja megvalósítani a termelőeszközök (földek, gyárak, intézmények) állami tulajdonba vételével és az emberek közti egyenlőség mesterséges fenntartásával. Más megközelítésben és némileg leegyszerűsítve aki ma baloldali, az a következő öt állásfoglalást illetően egyértelműen vélekedik:
1) Szociális érzékenység, együttérzés és empátia mások kiszolgáltatottsága és szegénysége iránt.
2) Meggyőződés arról, hogy az államnak feladata törődni a leszakadozókkal, a szegényekkel, és feladata - megfelelő gazdasági körülmények biztosításával, és egyéb eszközökkel - segíteni abban, hogy a dolgozni akarók munkához tudjanak jutni, mert felelőssége van az EGÉSZ társadalommal szemben. Hit abban, hogy az államnak igazságos adórendszerrel kell biztosítania, hogy a lakosság a közterheket a különböző jövedelmi szinteknek megfelelően tudja fizetni.
3) Nyitottság a világra, így nemzeti helyett kozmopolita gondolkodás, melyben a más nemzethez tartozók nem ellenségek, ahogyan nem ellenség az Európai Unió sem. A gyűlölködés és az emberek egymás ellen uszításának elítélése.
4) Demokratikus gondolkodás, vagyis meggyőződés arról, hogy a törvényeket széles társadalmi egyetértésben kell megalkotni a szakszervezetek, a dolgozó emberek, az ellenzéki pártok és civil mozgalmak bevonásával, miközben maximálisan biztosítani kell az emberi (polgári) jogokat!
5) Határozott vélemény arról, hogy az emberek méltóságukban és jogaikban alapvetően egyenlőek, így az autokratizmus, diktatúra, a tekintélyelvűség, és a születési jogon, vagy egyéb, nem akaratlagos tényezőkön nyugvó megkülönböztetés és negatív diszkrimináció teljes elítélése!
Jobboldal
A jobboldal kifejezés olyan eszmék és ideológiák gyűjtőfogalma, melyek a hagyomány és a tekintély tiszteletéből indulnak ki, és szemléletüket a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalom felfogás jellemzi. A gazdaság területén az állam minimális szerepvállalását hirdeti. A szabadpiacra, a szabad versenyre és az egyén öngondoskodására épít; elfogadja a nagyobb társadalmi különbségeket, nem az állami segítségre akar támaszkodni, a magántulajdon elsőbbségét és az egyén felelősségét vallja. A jobboldalt általában a fennálló politikai, társadalmi, erkölcsi rendhez való ragaszkodás és csak a lassú, szerves változások támogatása jellemzi. A hagyomány és a tekintély tiszteletéből indul ki, szemléletét a történeti vagy vallási alapon nyugvó társadalom-felfogás jellemzi. Sokszor hivatkozik érzelmekre, nem racionális vélekedésekre. Gyakran nacionalista, a nemzeti büszkeség hangoztatója. (Szélsőséges esetekben ez már sovinizmussal is párosul, ami a más népek és etnikumok lenézését is magába foglalja és a szélsőjobboldal sajátja.) A kultúrában a hagyományokat követi, a gazdaság területén az állam minimális szerepvállalását hirdeti. A szabadpiacra, a szabad versenyre és az egyén öngondoskodására épít; elfogadja a nagyobb társadalmi különbségeket. A politikában a jobboldal jelenti azt a szegmensét a politikai spektrumnak, amelyet gyakran társítanak a konzervativizmus számos irányának valamelyikéhez, a vallásos jobboldalhoz, az ellenforradalmisághoz, a klasszikus liberalizmushoz, vagy egész egyszerűen a baloldali politika ellentétének tekintik.
Nem politikai fogalom, de gyakran félreértelmezett kifejezés a globalizáció.
Globalizáció
Olyan világméretű egységesedési folyamat, mely a nyugati világból kiindulva a kultúra a globális értékrend, az üzleti világ és a nyelv területein közös értékrendszert teremt a társadalmi kapcsolatok intenzitását is növelve.
A globalizáció gazdasági téren a világ legjelentősebb érdekcsoportjai és multinacionális nagyvállalatai által létrehozott termékek, szolgáltatások és brandek megvásárlására, illetve a fogyasztói társadalom fenntartására ösztönzi a lakosságot.
Negatív hatások:
- nemzeti sajátosságok elhalványulása
- a globális üzleti körök megerősödése
A G7, G8 és G20 országok:
Az események délután három órakor folytatódtak, amikor a forradalmárok a Nemzeti Múzeumnál népgyűlést szerveztek. Itt született az elhatározás, hogy a rendkívüli helyzet miatt összehívott városi közgyűléshez vonulnak, s azt felszólítják a 12 pont elfogadására. Az események irányítása ezen a ponton hivatásos politikai vezetők kezébe került: Nyáry Pál és Klauzál Gábor személyében. (Ők a pesti megyeházától érkeztek a múzeumhoz.) A forradalom következő állomása tehát a pesti városháza volt, ahol Nyáry Pál átadta a petíciót Rottenbiller Lipót polgármesternek. Ezt követően forradalmi választmány alakult három márciusi ifjú, három liberális nemes és hat városi tanácsos részvételével. A forradalom legfőbb eseménye a városháza után következett, amikor az ünnepélyes hangulatú tömeg a budai várhoz indult, hogy ott a helytartótanácsnak is átadta a 12 pontot. A helyszínre érkezve még két további célt is megfogalmaztak: a cenzúra eltörlésének követelését és a József kaszárnyában két éve raboskodó Táncsics Mihály kiszabadítását. Táncsics paraszti sorból származó értelmiségiként 1846 után röpiratokban követelte a jobbágyság felszámolását, így a hatóságok sajtóvétség címén börtönbüntetésre ítélték. A forradalmárok mindhárom célkitűzésüket megvalósították: átadták a 12 pontot, elérték, hogy a helytartótanács szabadon engedési passzust adjon ki Táncsics nevére, és kiharcolták, hogy elrendelje a cenzúra feloldását. A tömeg hangulata ekkor már eufórikussá vált, és a szabadon bocsátott Táncsicsot a vállán vitte Pestre. Március tizenötödike eseménysora Pesten az esti, Nemzeti Színházbeli programmal zárult, ugyanis 18 órától a Bánk Bánt játszották. (Eredetileg ezen a napon Anton Hocebo: Benyovszky avagy a kamcsatkai száműzöttek című darabja ment volna.) Az előadás előtt Jókai beszélt a tömeghez, és közölte: győzött a forradalom, elérték a sajtószabadságot, forradalmi választmányt alakítottak és eltörölték a nemesi megszólításokat. Aznap este 300 pesti joghallgató hajókon indult el Bécsbe, hogy támogassák az ottani forradalmat is.
